A tavasz, a napok óta tartó kellemes meleg előcsalta a rovarokat, állatokat. A buszmegálló aszfaltján is egy termetes csiga araszolt. Hosszú nyálkacsíkja szerint messziről indulhatott, talán a közeli park valamelyik fűcsomója alól, ahol télen megpihenhetett.
A megállóban többen várakoztak, többek között egy elsősnek kinéző kisfiú. Arrafelé nem sűrűn jár a busz, félóra is eltelik, míg végre feltűnik egy 47-es. A rostokolás perceit a fiúcska a csiga ajnározásával kívánta eltölteni. Felvette, a házát cirógatta. Mást nem tudott, mert lakója pánikszerűen a fedél biztonságába menekült. A gyerkőc énekléssel igyekezett kicsalni:
„Csigabiga, gyere ki,
Ég a házad ideki…”
A rigmust siker nélkül ismételgette, de nem adta fel. A kísérletezgetést az anyja rideg hangja akasztotta meg:
- Tedd le azt a vackot! – ripakodott rá.
- Ez nem vacak – dacoskodott a fiú. – Ennyit sem tudsz? Ez egy csiga.
- Akkor is! – utasított szülője agresszív kismalac stílusban. – Piszkos – nyomatékosította ukázát.
- Nézd meg, nem is piszkos! – nyújtotta felé a csigaházat. – Esetleg nyálkás, ha kibújik.
- Pfuj! – undorodott a felnőtt. – Hol mosol utána kezet?
- Minek? – nézett a fiú ártatlan szemekkel az anyjára.
- Mert fertőző.
A gyerek elbizonytalanodott. Csigaismeretei elég hiányosak, így hitelt adott az állításnak és a csigaházat az aszfaltra tette.
- Nem oda! – sivított fel anyja hangja. – A néni eltapossa!
- Miből gondolja? – háborodott fel a közelben várakozó idősebb nő.
Az anyát azonban lehetetlen volt zavarba hozni, azonnal kész volt a válasszal:
- Túl közel áll hozzá, véletlenül is eltaposhatja.
A meggyanúsított bosszúsan felnevetett:
- Arra várhat. A kertemben is rengeteg…. de az anya már nem volt kíváncsi rá, elfordulva újra kisfiát egzecíroztatta:
- Vedd fel és tedd a párkányra!
A kisfiú engedelmesen hajolt le, fogta a puhatestű lakhelyét, és a járdát követő betonpárkányra rakta. A csiga azonban balszerencséjére legurult, hangosan koppant az aszfalton.
- Nem tudsz semmit normálisan megcsinálni! – fröcsögte dühödten, környezetének sugallva, bizony gyermeke kétballábas, kétbalkezes, semmire se jó flótás. Véleményéhez széttárt karral még jó nagy sóhajt is mellékelt.
A sarkon befordult a helyi járat. A várakozók felszálláshoz készülődtek, nem figyeltek már az asszonyra. Élt a lehetőséggel, dühét az ártalmatlan lényen vezette le: lendítette lábát, erőset rúgott a csigába. A ház nem is gurult, egyenesen repült…, egyenesen a busz kereke alá.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás