„... Hideg szél fúj, hogy az ember majd megdermed. Kinek jó ez? Csak a kövér hóembernek!” Csukás István gyermekverse időjárás-jelentésnek is helytálló.
Debrecenben december 29-én dél körül élénk szél tépte a fák koronáját, fújta le a fejekről a sapkát, lobogtatta a sálakat, no meg (és sajnos) hordta a szemetet. Egy troli karambolozott is egy meglehetős nagyságú nejlonszatyorral, de papírfecnik is lebegtek a harmadik emelet magasságában. „Nesze neked környezetvédelem” - bosszankodhattak a jobb érzésű városlakók, kommentálva azt a szemétrengeteget, amit a szél az utcára söpört.
Amúgy sem volt meleg, a szél csak növelte a hidegérzetet. Ellenben sütött a nap. A két hétig tartó szürkeség után, karácsony magunk mögött hagyva, az időjárás megemberelte magát. A szél eltakarította a fellegeket, ködöt, teret engedve a nap ragyogásának. A villamosokra a megállókban várakozók a nap felé fordulva próbáltak némi D-vitaminhoz jutni. Persze, hogy ilyenkor a villanyos tizenkét kerekű a kelleténél hamarabb érkezik.
Ifjú hölgy több D-vitamint szeretett volna, így a férfiak nem kis örömére, kabátját széthajtva süttette mély dekoltázsát. Ebben a több réteggel fedett testű időszakban a látvány unikumként hatott.
A főtéren árusítók lecserélték karácsonyi árukészleteiket. Szilveszteri trombita, sapka a kínálat. A lacikonyhások továbbra is pecsenyéiket sütögetik. A kürtös kalács hatszáz (Pesten a Vörösmarty téren ezerötszáz), egy deci forralt bor kétszáz forint. A bágyadt ünnepek közötti hangulatban (valószínűleg majd’ mindenki szabadságon pihenget, köszönhetően a Munka Törvénykönyv módosításának, mely értelmében szabadságos napok nem vihetők át a következő évre) csak egy csöppnyi gyerkőc fújta önfeledten anyja frissen vásárolt trombitáját. A városi csöndben eléggé fülsértőnek hallatszott, miközben a villamosok is szinte „lábujjhegyen” gurultak.
Ha már CAF közösségi közlekedési eszközökről esett szó, az 516-os számú „lapos” kerékkel közlekedett. Enyhén dübörgő haladás oka egy vészfékezés lehetett, amikor blokkol a kerék, csúszik a sínen, s a súrlódó felület erősebben kopott. Látványos példa a nagykereki eset, amikor december elején egy befékezett motorvonat egyik motorkocsijának kerekei öt percen keresztül egyhelyben pörögtek, mély vályút marva a sínekbe. Az a szerelvény használhatatlanná vált.
A Debreceni Közlekedési Vállalat nem a két ünnep közti forgalomtól lesz nyereséges. Járművein lézengtek az utasok.
A Piac és a Kossuth utca sarka egyik üzlete kirakatának padkáján hajléktalan szemlélte egykedvűen a gyér forgalmat. Szájában egymást váltották a bűzrudak.
A Kossuth utcán koldus, markát tartva, „hepi nyúárt” kívánt minden arra tévedőnek.
A Kossuth és Burgundia utcák kereszteződésében BMW-s csikorogtatta kerekeit. Nagyívben, jelentős sebességgel farolt a Fórum irányába, csak azért, mert tulajdona egy BMW, és ugye az egy életérzés, meg egy ilyen kocsival kötelező a szabályszegés, a normálisan közlekedők megalázásának szándéka.
A színházzal szembeni buszmegállóban öregasszonyok sápítoztak. Az egyik rosszul sikerült tortáján kesergett, a másik a barátnőjét utazási kellemetlenségével („majdnem kiestem a busz ajtaján”) traktálta.
A Faraktár utca egyik megállójába arab fiú sietett. Farmerja négy számmal nagyobbnak bizonyult, fenekén erősen lötyögött, szára pedig többszörösen felhajtott. Eléggé alamuszi fizimiskája miatt a várakozók óvatosan arrébb húzódtak. „Ki tudja, milyen ember? A migránsokról az utóbbi időben annyi mindent hallani. Jót a legkevésbé.” – tartja a közvélemény.
Szóval, csendes volt az élet a két ünnep között.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás