A román történelem Decebalt, a dákok utolsó királyát nemzeti hősként tiszteli. A román őseredeztetés (dáko-román kontinuitás) fontos tényezőjeként említi a hódítók elleni önfeláldozó harcot vívó hazafi példaképeként.
Keleti szomszédunk népe hajlamos a túlzásokra, így az utókor számára örök mementóként a Vaskapunál, a Duna fölötti egyik sziklába megfaragták az uralkodó domborművét. Imponáló méretével Európa legnagyobb méretű kőszobra lett: ötvenöt méter magas és 25 méter széles. Az arcot tíz éven át (1994-2004) 10-12 alpinista véste. A munkálatok finanszírozására egy román milliomos vállalkozott.
Decebal életének kezdeteiről semmit sem tudni. A források először már hadvezérként említik, amikor i.u. 87-88-ban hódító háborút folytatott a Balkánon. A Római Birodalom akkortájt a területet saját érdekszférájába tartozónak tartotta, ezért az agresszióra hamar válaszolt. Decebal, már uralkodóként, 88-ban vereséget szenvedett a rómaiaktól. A friss uralkodó meglepetésére, a győztesek enyhe békeszerződést „kényszerítettek” a dákokra. A veszteseket az északról támadó barbárok megállítására kötelezték, amihez az anyagiakat a rómaiak biztosították. Az új római császár, Traianus azonban a szerződést túlzottan engedékenynek tartotta, ezért azt semmisnek nyilvánította. 101-ben rómaiak megtámadták a dákokat és újra győzedelmeskedtek. Decebalnak ezúttal sokkal szigorúbb feltételeket kellett elfogadnia. Titokban azonban revansra készült. Traianushoz eljutott a készülődés híre, ezért végső leszámolásra sorakoztatta fel csapatait. Drobeta közelében hidat építtetett a Dunán és az átvonuló nagy létszámú seregtestek végső diadalt arattak a dák csapatok felett. Decebal menekült, ám néhány római katona észrevette és üldözésére indultak. Amikor további menekülését kilátástalannak ítélte, Decebal az öngyilkosságot választotta, saját kardjába dőlt, így kerülve el a fogságot. A rómaiak levágták a dák király fejét és Rómába, Traianus császárnak küldték el.
Romániában a mai napig tartja a hiedelem, miszerint öngyilkossága előtt Decebal a kincseit elásta. A fáma szerint a jelenlegi Hunyad megyében csordogáló Strigy folyóba rejtette. A vízfolyás a Dák királyság fővárosától, Sarmizegethustól pár órára folyik. A folyó egy szűkületében rabszolgák a mederbe építettek boltívet, a kincseket alatta helyezték el, majd ráeresztették a vizet. Amatőr és hivatásos kutatók a mai napig keresik helyét.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás