A múlt hemzseg a hamisításoktól. Mindig akadnak olyanok, akiknek érdeke a történelem megmásítása.
Egyes történészek szerint a legnagyobb szabású hamisítás VII. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár nevéhez fűződik. Apja, VI. León háromszor nősült, mert fiú utódot akart. Annak ellenére házasodott, hogy a vallási és állami előírásokat megszegte. Tette komoly konfliktusokhoz vezetett a konstantinápolyi pátriárkával. Leónt azonban nem lehetett dinasztikus terveitől eltántorítani. Nejeitől nem született fiú, végül szeretője, Zoé ajándékozta meg trónörökössel. A felnőtt és akkor már egyeduralkodó (947-től) Konstantin szégyellhette származását, ezért népének parancsba adta, hogy szerezzék meg a világon akkor fellelhető okleveleket és hozzák Konstantinápolyba. Körülbelül ezeregyszáz dokumentum került Konstantinhoz. Mindazon eredetieket megsemmisítette, amelyekben bármilyen utalás akadt származására vonatkozóan. Saját előéletének igazolására háromszáz évvel korábbi őseiket íratta az új oklevelekre.
A történészek számára elengedhetetlenül fontosak a források. Minél régebbi kort kutatnak, annál ritkább az áttanulmányozható anyagmennyiség. A hamisítás annyira jól sikerülhetett, hogy hosszú évszázadokon keresztül „készpénznek” vették a benne foglaltakat. Ha igazak a hamisításról kerengő legendák, akkor a világtörténelemből hiányzik háromszáz év! Az állítást erősítheti az iu. 600 és 900 közötti időszakból származó gyér leletmennyiség, és megkérdőjelezhető az akkori írásdokumentumok hitelessége.
De valóban így történt? Semmi bizonyos nem állítható, ám a legújabb kor egyik „legszorgalmasabb” hamisítója, Sztálin próbálkozásai tetten érhetők. A XX. század első felének szovjet diktátorának akadt palástolni valója. Gondoljunk 1917-re, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom (november 7.) idején egyszerű hírvivőként közvetített Trockij és Lenin között. Lenin, a lánglelkű forradalmár valójában gyáva kukac volt. November 7-én is egy szobában gubbasztva várta a forradalom híreit. Egyáltalán nem volt meggyőződve, hogy sikerülni fog. Csak akkor merészkedett elő, amikor Trockij megüzente a sikert. Sztálin cáricini (ma volgográdi) futásáról szintén hallgatott a szocialista történelemtudomány. 1918-ban a fehérek támadása elől komiszárként is az elsők között menekült el a frontról. Nem dicsekedett tíznapos részegségével sem. Amikor a németek 1941. június 22-én megtámadták a Szovjetuniót, az ország védelmének megszervezése helyett leitta magát és tíz napig fetrengett dácsájában.
Sztálint akkor már személyi kultusz övezte, a vezér rajongásszerű, szolgai tisztelete. A személyi kultuszt agymosással alakítják ki. Eszközei a tömegtájékoztatás, kultúrpolitika, oktatási rendszer és tananyag, melyek kikényszerítik a népből az áhítatot „szeretett” vezérük iránt. A feltétlen hódolat eszközévé tették a történelemtudományt is. Sztálin életrajzából kiirtottak minden olyan adalékot, amely „szennyezné” vezetőjük nimbuszát. Ellenben hozzátoldottak nem egy valótlanságot. Kordokumentumokat szintén meghamisítottak. Orosz földön már 1917-től kezdve folyamatosan meghamisították a publikált fotókat. Trockijt minden fotóról eltüntették, Sztálin személyét pedig ráhamisítottak olyan képekre, melyek történelmi pillanatokat rögzítettek. A fényképeken (a festményekről nem is beszélve) Sztálin így lett Lenin egyenrangú társa (miközben a valóságban egyik sem tett semmi érdemit a november 7-ei forradalom sikere érdekében. Sztálin Trockijt éppen azért akarta megöletni, mert tudta az igazságot.
Sztálinnal kapcsolatos egyik legismertebb hamisítás a generalisszimusz 1941. november 7-i beszéde. A németek Moszkva alatt támadtak. A Vörös téren mégis megtartották a szokásos katonai díszszemlét. Sztálin beszédet mondott. Erről filmfelvétel készült. Nos, az anyag rögzítése nem a helyszínen történt. Stúdiófelvételnek tűnik. Két indok mindenképpen helytálló. Minden valamirevaló felvonulás alkalmával Sztálin és sleppje a Lenin mauzóleumon fogadta népe hódolatát. Néha kegyeskedett kezét felemelni, üdvözlendő az elvonulókat. Az utókor Sztálint félős emberként ismeri. Paranoiásan félt saját népétől, állandón merényletektől tartott. A mauzóleumon is szinte élő fedezetként rendelte közvetlen közelébe (szinte testközelbe) munkatársait. A filmen senki sem látható. Legutóbb egy természettudományos csatornán éppen e díszszemlével kapcsolatban sűrű hóesésről számoltak be. A filmen nem esett.
Sztálin „történelemformáló” próbálkozásainak se vége, se hossza. Hamisításainak összegyűjtése, taglalása komolyabb értekezést is megérne.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás