Sokat beszélünk, de keveset tudunk a márciusi ifjakról. Tudjuk, hogy ők álltak a pesti forradalom élén, ők alkották meg a sok vonatkozásban ma is aktuális 12 pontot. A nevük jórészt feledésbe merült, ezért most közzétesszük nevüket és azt, hogy hány évesek voltak a forradalom idején:
Ágai Adolf (12), Bozzai Pál (19), Bulyovszky Gyula (21), Degré Alajos (28), Emődy Dániel (29), Farkas Lujza (Szathmáryné) (30), Gaal Ernő, Hamary Dániel (22), Hatala Péter (16), Hermann Rosenfeld (?), Irányi Dániel (26), Irinyi József (26), Jókai Mór (23), Kléh István (23), Koplánszki Károly (18), Korányi Frigyes (19), Lehotzky Pál (27), Nyáry Albert (20), Oroszhegyi (Szabó) Józsa (26), Pálffi Albert (28), Petőfi Sándor (25), Sebő Antal (18), Sükei Károly (24), Szathmáry Pál (?), Szegfi Mór (23), Szikra Ferenc (?), Telepy Károly (19), Vajda János (21), Vasvári Pál (22), Vidats János (22) (forrás Wikipédia).
Ezek a zseniális ifjak alkották a 12 pontot, amely következő volt:
Mit kíván a magyar nemzet:
Legyen béke, szabadság és egyetértés.
1. Kivánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.
2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
3. Évenkinti országgyülést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Urbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unio (Erdéllyel).
Egyenlőség, szabadság, testvériség!
Régebben és ma is sokan hangsúlyozzák a 48-as forradalom „magyar nemzeti” jellegét. Ez félig sem igazl, ugyanis az ifjak közül többek között Ágai Adolf (születési neve: Rosenzweig Adolf) lengyel, Degré Alajos francia, Hamary Dániel székely, Hermann Rosenfeld osztrák, Irányi Dániel (eredeti neve: Halbschuh Dániel tisztázatlan, de talán osztrák), Korányi Frigyes izrealita, Petőfi Sándor szlovák (legújabb kutatások szerint édesapja nem szerb, hanem szintén szlovák vol), Szegfi Mór izrealita származású volt. A márciusi ifjak egy olyan országban éltek, amely a történelem viharai miatt a népek olvasztótégelye volt. A magyar lakosság az 1840-es évek végén a teljes népesség mindössze 48,1%-a volt (a viszonylag homogén lakosságú Horvátország nélkül, vele együtt alig 40%), ezért a magyarság hangsúlyozása közöttük teljesen értelmetlen lett volna, egymást egyenjogú polgártársnak tekintették, több nyelven beszéltek.
A 13 „magyar” aradi vértanú nemzetiségi összetétele még színesebb:
Knézic Károly horvát-magyar, Nagy Sándor József magyar-?, Damjanich János szerb, Aulich Lajos német, Lahner György német, Pöltenberg Ernő osztrák, Leiningen Károly német, Török Ignác magyar, Vécsey Károly magyar-osztrák, Kiss Ernő örmény, Schweidel József német-osztrák, Dessewffy Arisztid magyar, Lázár Vilmos örmény származású volt. Ezek a túlnyomórészt nem magyar nemzetiségű emberek – amellett, hogy fegyelmezett katonák voltak – esküt tettek a magyar forradalom és szabadságharc mellett és életüket áldozták érte.
Ezért szomorú a mai is hangoztatott nacionalista történelemhamisítás, amely azokról a magyar hősökről beszél, akik az idegenlelkű gonoszokkal harcoltak (akik ellen ma is harcolni kell egyesek szerint) a magyarság fennmaradása érdekében. Ezzel szemben sajnos az is igaz, hogy a mohácsi vésztől (a magyar Szapolyai tétlenül szemlélte az idegen Lajos király reménytelen küzdelmét a törökökkel), az ónodi országgyűlésen keresztül (ahol egymást kaszabolták a magyar nemesek) a magyar Holokausztig és az ötvenes évek törvénytelenségeiig számtalan esetben bizonyította a magyar, hogy nem kell nekünk ellenség, elpusztítjuk mi saját véreinket is. Ezért is hamis (kormány)propaganda többek között az, hogy kormánynak a nemzeti és nem a nemzetközi tőkések oldalán kell állnia, hiszen a nemzeti burzsoázia sajnos "bizonyított" az elmúl másfél évszázadban. Ennek eredménye az, hogy a második világháború előtt „kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk”, valamint az elmúlt 4-5 évben a világ minden részébe sokszázezer honfitársunk.
A fentiek ismeretében mi is az igazi üzenete 1848-49-nek? Véleményem szerint többek között az, hogy
- nemzetiségtől függetlenül a nemzet része minden ember, aki Magyarországon lakik. (Tudományos és sportsikereink nagy részét köszönhetjük olyan honfitársainknak, akik nem voltak magyar származásúak)
- a magyar nemzet akkor lesz sikeres, ha része az európai nemzetek közösségének, és minden pozitív eredményt át tudunk venni az Európai Uniótól és államaitól, és az Európai Unió alapdokumentumai korlátozni tudják az egyes államok, köztük Magyarország Unió alapértékeit figyelembe nem vevő jogalkotását,
- a törvény előtti egyenlőséget nem korlátozzák törvénygyárban elfogadott jogszabályok, és az annak alapján kialakult joggyakorlat (pld. ne csak a debreceni önkormányzati képviselők legyen kötelesek közzétenni vagyonnyilatkozatukat a sajtóban, hanem például Mészáros Lőrinc Úr is)
- a teherviselés valóban közös legyen és szűnjenek meg az úrbéri viszonyok az országunkban, amelynek eredményeként a magyarországi nettó átlagbérek érjék el legalább a fejlett országok nettó béreinek (mind minimál- és átlagbér vonatkozásában) egyharmadát, mivel a GDP-nk a fejlett országok GDP-jének a harmada (jelenleg a nettó béreink ¼-1/5-e a fejlett országok béreinek),
- nincs és nem is lehet különbség a nemzeti és nemzetközi burzsoázia között a nációjuk alapján. Abban lehet különbség, hogy hogyan fizeti meg a tőkés a magyar állampolgár dolgozókat és hogyan járul hozzá adóival országunk fejlődéséhez, azaz csökken-e végre a távolság a magyar és a nyugat-európai életszínvonal között. (Attól egy magyar munkás sem lesz boldogabb, hogy Mészáros Lőrinc gazdagodik, a Közgép részvényesei 2,6 milliárd saját tőkére minden évben 3 milliárdot meghaladó osztalékot fizetnek maguknak, csupán azért, hogy ők a magyar burzsoázia tagjai.)
- legyen sajtószabadság minden vonatkozásban, azaz a sajtó minden korlátozás nélkül kapjon meg és hozhasson nyilvánosságra minden gazdasági adatot azokról, akik állami, önkormányzati pozícióban vannak és azok hozzátartozóiról, valamint minden cégről, akinek bevétele származik a közszférából. A nyilvánosság lehet egyedül gátja annak, hogy a közszférában túlnyomórészt egyéni érdekek érvényesüljenek.
Dicsőség 48-49 hőseinek függetlenül attól, hogy milyen származásúak voltak!!!
Dr. Dobrossy István
a DISZ elnöke
Új hozzászólás