A kormányzati kommunikáció az infláció csökkenéséről, az átlagbérek, és az életszínvonal emelkedéséről szól. Ha nem ismernénk a valóságot, a hírek akár elégedettséggel is eltölthetnének, és hinnénk, hogy az ország valóban jobban teljesít.
De akkor tessék mondani, mi szükség a karácsony előtti segélyakciókra? Az ünnepek idején miért kígyóznak hosszú sorok az ingyen ételosztásokon? Miért muszáj a gyermekeknek iskolaszünetes időszakokban étkezési lehetőségeket biztosítani? Csak néhány kérdés, amelyre a válasz a szegénység. Az orbáni vezetés nem akar tudni a honi nyomorgókról, szívesen agyon hallgatná a sokakat érintő állapotot, ám a tények makacsok. Az alább olvasható adatok számtalan helyen elérhetők.
Hazánkban az átlagfizetés 157 ezer forint, 108 ezer a nyugdíj. Ennyiből szűkösen lehet megélni, azonban milliók vannak, akik ennél kevesebből igyekeznek életben maradni.
Magyarországon négyszázezer gyerek nem eszik rendszeresen. Az állam átlagban negyedmillió munkavállalót közfoglalkoztat. Fizetésük nettó ötvenezer. Legalább 1 millióan minimálbérért (105 ezer) gürcölnek. További millió alig minimálbér felett keres. A 2,2 millió nyugdíjas kétharmadának havi apanázsa százezer, de inkább annál kevesebb. Vegyünk hozzá hatvanezer rokkantnyugdíjast, átlagban hetvenezres juttatással. Állami minimumból tengődik 300 ezer regisztrált munkanélküli. Hétszázezerre tehető azon felnőttek száma, akik nem jelennek meg egyetlen jövedelmi statisztikában sem. Ez eddig 5,2 millió magyar állampolgár, s ezek csak a tizennyolcadik életévüket betöltöttek. További másfél millió honpolgár keres az átlagbér körüli összeget. Megkockáztatható az a kijelentés, hogy Magyarországon körülbelül egyetlen millióinyan élnek napi anyagi gondokon felül.
Nincs két egyforma szegénység. Az alacsony iskolai végzettség, betegség, munkahiány vagy az önmenedzselésre képtelenség, mind megannyi szegénységet eredményező ok. A következőkben egy négytagú család vegetálásáról olvashatnak.
A család vidéken él. A férj hatvanéves, szobafestő, de szívritmuszavar miatt leszázalékolt. Rokkantsági nyugdíja 67 ezer forint. Lábai egészségtelenül visszeresek, bármikor bekövetkezhet trombózis. A feleség közmunkás. Fél fizetést kap, mert egy munkahelyen ketten osztoznak. Egy hónapban 23.500 forintot kap kézhez. Ehhez jön még a férj feketén végzett munkái, ami szezonban havi húsz-harmincezer forinttal növeli a családi bevételt. Lányuk mellrákban szenved. A fiút Crohn-betegség, krónikus bélgyulladás gyötri. Amúgy egyetemre jár. Takarékos víz- és villanyhasználat, plusz havi egy propán-bután gézpalack csere esetén is a rezsi meghaladja a húszezret. A gyógyszerekre huszonötezret költenek. A megmaradó forintokból kellene valahogy megélniük. Kertjükben igyekeznek több mindent termeszteni, csökkentve az élelmiszerekre elköltendőket. Téli tüzelőre egész évben spórolnak, így vehetnek harminc-negyven mázsa szenet. Télen az önkormányzattól tíz mázsa ingyen fát kapnak, amely a szénnel együtt, rendkívül takarékos felhasználás mellett, talán kitart tavaszig.
Nyomorúságos élet. Alig van öröm a háznál. Gyakran emlegetik: minek így élni? Ám az életösztön erősebb és továbbvegetálnak.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás