A római múlt helye felé autózva minden településen a jelen, sőt a jövő fogadott. Romániában választásokra készültek ottjártamkor. Minden lakott hely kiplakátolva, molinók ezreit húzták ki az utak felett. Victor Ponta miniszterelnök képe százméterenként vigyorog az autózókra, magyar lakta helyeken Kelemen Hunor, a RMDSZ elnökének kampányképe is felbukkan. Mindegyikőjük szebb jövőt ígér. Tudjuk, mennyi valósul meg belőlük.
Zilahtól keletre, nyolc kilométerre található Mojgrád. A kicsiny falu szegényes jelene és gyenge földje gazdag múltat rejt…, pontosabban még csak részben, ám a hosszabb ideje folyó ásatásoknak köszönhetően egyre több minden kerül napvilágra.
Porolissumról, a római kori Dacia egykori katonavárosának maradványairól van szó. Már a XIX. században folytak feltárások, de komolyabb régészeti munka 1977-től folyik. 2009-től magyarok is segítik román kollégáik ásatásit.
A Római Birodalom uralma Erdélyben, e vidékén i.sz. 101-től 274-ig tartott. A tartomány Dacia néven volt ismert. Porolissum Traiannus dák háborúi alatt épített katonai tábor volt, mely a bennszülött dákok kereskedelme folytán gyors növekedésnek indult. I.sz. 124-ben a tartomány fővárosa lett. A táborban jelentős katonai erőt állomásoztattak. A XIII. (gemina) légiót az V. (Macedonica) váltotta. A főerőn kívül még három nagyobb csapat tartózkodott a helyszínen. A táborban a hadra fogható katonák száma meghaladta a 25 ezret.
Az erőd eredetileg fából épült, később kővárrá alakították át és kibővítették. Valószínűleg Marcus Aurelius alatt katonai központtá fejlesztették.
A falu felett magasodó katonai tábormaradványhoz eredeti római úton jutottam fel. A nagy, lapos kövekből készített úttesten erősen zötyöghetett a szekér, de ezek az utak behálózták a birodalmat. Jómagam is kiálltam a romtábort nyugati irányba elhagyó útra, ahol eszembe jutott a Tihanyi Alapítólevél (1055) első érthető magyar mondata: „Feheruuaru rea meneh hodu utu rea”, azaz a Fehérvárra menő hadiútra. Tudom, minden út Rómába vezet, de az utazók ezt megtehették, akár Fehérvár érintésével is.
A régészeti együttes két, jól elkülöníthető részre oszlik: az egyik maga a tábor, a másik a katonákat kiszolgáló, táboron kívüli épületek sokasága. Mi minden szolgálta a harcosokat? Templom, bolt, taverna, civil személyek elszállásolására emelt házak, raktárak, istállók, colosseum.
A kővárba az őrtornyok alatt jutottam be. A belső utak feltárása most történhetett, mert a rárakódott félméteres földréteg eldózerolása után még nem kezdődött meg az úttest régészeti átvizsgálása. Jómagam is találtam – nagy valószínűséggel – római kori cserépdarabot. A kővár épületei feltártak, megfelelően konzerváltak. Képet kaphattam arról, hogyan nézett ki egy ókori katonai létesítmény. Meg kell hagyni, a tábort a rómaiak rendkívül praktikus szempontok alapján tervezték, építették.
A tábor körüli érintetlen talajt figyelve, egy történelemmel foglalkozó ember számára egyértelmű jelek bizonyítják, hogy sok titkot rejt még a föld. Józan paraszti ésszel is erre a következtetésre jutna, hiszen a 25 ezres sereg, az őket kiszolgálók, valamint a tartományi székhelyen megfordulók jelentős száma a környéken további építményeket feltételez, a kutatóknak további évtizedekre elegendő munkát adva.
Sajnos, elég későn érkeztem a helyszínre. Gyorsan alkonyult. A homályból kimérten előlépő biztonsági őr már sanda szemekkel kísérte bóklászásom, így nem nézhettem meg mindent, de egyszer még biztosan visszamegyek.
Képgaléria ITT
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás