A szúnyogok a rovarok osztályának a kétszárnyúak rendjébe, a szúnyogalkatúak alrendjébe tartozó család. Alcsaládján belül negyvenegy nemük és háromezer-ötszáz fajuk ismert.
Körülbelül nyolc milliméter hosszúak. A nőstény vért szív, a hímek növényi nedveket. A nősténynek hat szúró-szívó sörtéből álló szívókája van. Szíváskor a vért a fejben lévő szivattyúk szállítják a középbélbe, ahol tárolódik. A szúnyogok állatok és emberek vérét szívják. Ember esetében előszeretettel mélyeszti szívókájukat nullás vércsoportúakba, izzadó, kövér, vagy alkoholfogyasztás utáni pállott szagú testbe. A nőstény szúnyog miután megtalálta áldozatát, kifinomult érzékszerveivel megkeresi a bőr alatt rejlő hajszáleret, s itt szúrja be szívókáját. Először nyálmirigyének váladékát a sebbe nyomja, mely véralvadásgátló hatású, így a szívás folyamatos marad. A befecskendezett nyál sok kórokozót is tartalmazhat, melyek ilyenkor a sebbe kerülnek, ezzel akár fertőzést is közvetíthet. Így terjed a malária is.
A szúnyog a világ legundokabb, legutálatosabb rovara. Noé komoly hibát vétett, amikor bárkáján nem csapta agyon a vérét éppen szipolyozó egyedet. A kánikula napjaiban munkától, hőségtől kitikkadt ember éjszakai pihenésének könyörtelen megtorpedózója. Amikor végre az elszenderülni vágyó, pihe-puha párnáit odahagyva, inkább a padlóra fekszik – mert ott hűvösebb van -, s ájult alvásra ragadnának szemei, akkor meghallja azt a vékony, döngicsélő hangot. Az agyoncsapás szándékával reflexesen ad magának egy taslit, ami persze a hártyásszárnyút a legkevésbé lohasztja, ellenben az ember füle zúgni kezd, mint a Nagytemplom harangja. A vérszívó átkerül a másik oldalra. Újabb maflás. Megint nem talál célt, ellenben a nehezen jött álom végleg tovaillan. A sötét hálószobában minden idegszálával a vérszívóra kezd koncentrálni. Több, sikertelen elkapási kísérlet után, akkor esik pánikba, mikor újabb döngicsélő kíván véréből lakomázni. Rohan a konyhába, behozza a rovarirtót, befújja a szobát. Iszonyatos szaga van. Felesége fuldokolva, köhögve riad:
- Mit csinálsz?
- Csak befújtam, mert esznek a szúnyogok.
Bárgyú az, aki hiszi az ezután bekövetkező nyugalmat. A szúnyogok úgy szívják magukba a permetet, mint Kucsera a kokaint. Egyből combosodnak, kétszeres elánnal vetik magukat áldozatukra. A megtámadott védekezik, úgy kalimpál kezeivel, mint egy kínai pingpongozó, de nem talál. Néhány perc múlva lanyhulnak a csapások. A figyelem és a testmozgás (meg a már említett kánikula, meló, valamint az este legurított két sör) kimeríti a delikvenst, mély álomba zuhan. A vérszívók röhögve vetik magukat az elszunnyadó testre:
- Kinyuvasztottuk, lányok! Tálalva!
Félálomban az ember csak azt érzi, hogy itt is viszket, ott is mar, ezért egyfolytában vakarózik, reggel aztán bámul kisebesedett lábaira. Akkor elhatározza, hogy az elektronikát fogja segítségül hívni. El is rohan a legközelebbi hipermarketbe, vesz egy olyan irtót, amelyikbe folyadékot kell tölteni, s a konnektorba dugni… Aztán mit tapasztal a következő éjszaka? A nőstények úgy felizgulnak a ketyeró keltette rezgésektől, mint a nők a vibrátortól (elnézést kérek tőlük, de jobb hasonlat nem létezik a helyzetre). Reggel újra sebes lábak, ám az agyonmart nem adja fel. Szúnyoghálót szerel fel, aztán este megrökönyödve tapasztalja, hogy a sűrű szövésen úgy repülnek át azok az átkozott vérszívók, mint migránsok a déli határon emelt kerítésen.
Az ember minden ötlete kevés a szúnyogok ellen. Sokadik éjszaka még illetlen szavakkal is illeti az önkormányzatot, miszerint úgy nem irtják nyáron a szúnyogot, mint ahogy télen nem takarítják a havat, aztán altatót vesz be, hogy legalább aludjon, ha már védekezni képtelen.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás