Nincs az a debreceni, aki ne ismerné Fancsikát, a tavakat, illetve mostanság csak hűlt helyét, mert kiszáradt. Jelenleg a medrében inkább legeltetni, fakitermelést lehetne végezni, ugyanis víz hiányában buja vegetáció alakul ki.
Debrecentől északkeleti irányban az 1960-as, 70-es évekbeli komoly belvízkárok okán alakították ki a víztározókat. A hasznos vizek visszatartását és horgászati célokat szolgáltak (most már így múlt időben).
Most azonban nem eme Fancsikáról szól az írás, de nem is az ukrajnai, Nagyszőlős közelében létező Fancsika nevezetű településről. A cívisvárostól délre, körülbelül száz kilométerre, már Békés megyében, Zsadány külterületén található Fancsikapuszta. Biharugra és Zsadány között tábla jelzi a letérési lehetőséget. Az út másik oldalán a Biharugrai-halastavak végtelen víztükrében csodálkozhat a töltésre felkaptató. A tavak természeti és madárvédelmi jelentőségét a méretének köszönheti. 1927 hektáros vízfelületével az ország második legnagyobb halastórendszere. A tavakat a lecsapolt Kis-Sárrét helyén alakították ki 1910 és 1967 között.
De vissza Fancsikapusztára! A főúttól négyszáz méterre kisebb üdülőterület házai álldogálnak. Néhány kilométeres körzetben hét kisebb tó várja a horgászokat, ám nem a halak miatt érkeztem az eldugott helyre. A jobb sorsa érdemes kúriát kerestem. Szomorú látvány fogadott. Az épület keleti oldalának teteje berogyott, máshol a falakat is csak a jó Isten tartja egyben. Teljesen elhanyagolt, ha befektető nem menti meg, rövidesen az enyészeté válik.
A kúria a 19. század elején épült, klasszicista stílusban. Kezdetben az okányi Schwartz család tulajdona volt, majd Fried Ignác zsidó birtokos vette meg (Schwartz Bellát feleségül véve, benősült a családba). Fried örököseit, zsidó származásuk miatt, eltávolították a kúriából. Szerencséjükre a vevő, a Magyar Föld Rt. még fizetett érte, majd az oroszok „odaérkeztéig” gazdálkodott a kúria körüli majorban.
A világháború után bútorraktárként használták, majd 1975-ig iskolaként működött. Két tantermes kis tanodaként szolgálta az alapoktatást. Az épületben két tanítói lakást is kialakítottak. Az 1959-es termelőszövetkezeti szervezés után Fancsikapuszta lakossága fogyatkozni kezdett, nem volt többé szükség az iskolára. Azóta csak romlik az állaga. A bútorokat ellopták, amit lehetett elvittek, a kúria tégláinak egy része is környékbeli házak szerkezetét erősíti. A helyiek egy befektetőben bíznak, aki szemet vetne a roggyant állapotában is szép kúriára, felújítaná, hasznosítaná. Sajnos, kicsi a környék vonzereje, így nem nagyon hisznek egy pénzes ember hirtelen megjelenésében. A kormánytól várják a segítséget. Úgy gondolják, ha meghirdették a 2020-ig tartó várfelújítási programot, ugyanígy kellene tenni az elhanyagolt kastélyokkal, kúriákkal, azaz vásárolják fel azokat, kerüljenek állami tulajdonba, s legyen gondos gazdája.
Addig az enyészet minden nap elpusztít egy-egy téglát, fagerendát, díszítést. Az illetékesek, jó magyar szokás szerint megvárják, míg a fancsikapusztai építészeti érték is teljesen tönkre megy. Minden nappal egyre többe kerül majd a felújítás.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás