Vasutas-hullámvasút

Bár hazai pályán makulátlan mérleggel menetelünk, többnyire mégsem lehetünk nyugodtak a játék láttán, különösen a második félidőben. Ettől függetlenül a DVSC Schaeffler női kézilabda-csapata jogosan pályázik a tavalyi érem megvédésére és a sikeres nemzetközi menetelésre.

Ami azt illeti, igen fényesen indult a szezon, hiszen négy olyan győzelemmel kezdtünk, amely jelentősen megalapozhatta az emelkedett hangulatot és a lelkesedést az öltözőben. Annál is inkább, hogy a négy hazai meccsből kettő közvetlen riválisok ellen sikerült diadalmasan. A nemzetközi babérokra törő, ugyancsak élmezőny előkelő helyére pályázó Mosonmagyaróvár ellen is sikerült győzni, előtte azonban a mindössze egyetlen ponttal a Lokitól jelenleg lemaradó Kohász vérzett el meglepően nagy különbséggel. Az első vereség a nyilvánvalóan nem elsődleges „célpontnak” számító Győr ellen született idegenben, majd megcsapott a kellemetlenül hűvös szellő. Persze, ismétlem, nem az ETO-t kell legyőznünk idegenben, de annál fájóbb, hogy ezidáig az egyetlen nem kalkulált, teljes mértékben váratlan vereség született meg Budaörsön. Az Érdnek aztán esélyes sem volt Debrecenben, majd beköszöntött a kellemetlen második félidők periódusa.

A fordulást követően látszólag bizonytalanul kézilabdázik a csapat, a játék némileg lelassul, megszaporodnak az elnyújtott keresztpasszok, a helyzetkihasználás pedig jelentősen romlik. Szilágyi Zoltán stábja nyilvánvalóan érti a dolgát, hiszen olyan szakemberek állnak mellette, mint Kudor Kitti, s a junior válogatott élére sem véletlenül nevezték ki őket, de a sérüléseket még ők sem előzhetik meg. Márpedig Hornyák Dóra, az erélyes balátlövő kapitány kiesése jelentős átszervezésre kényszerítette a piros-fehér leányhadot, mindez pedig annál is inkább megmutatkozik, hogy a válogatott színvonalát Vasutas-színekben is konstans produkáló irányító, Vámos Petra is oroszlánrészt kényszerül vállalni a védekezésben is, a lehető legkevesebb pihenéssel. A Dodó mellett teljesítő Kácsor Gréta szintén egyaránt hasznos elöl és hátul, de a kevés pihenésből fakadó erőnléti problémák egyértelműen nem kímélik a belső posztokat sem. Apropó, átlövők, Planéta Szimonetta rendre szállítja a bombatalálatokat, de a passzívjáték során „megengedett” passzok kihasználásával gyakran jut odáig a csapat, hogy a lövők nem merik elengedni a labdát, inkább a szélek felé tolódik a figura.

Noha, amikor Vámos Mírához, vagy a remekül beilleszkedett Töpfner Alexandrához jut a játékszer, gyakorta ünnepelhetünk gólt. Jovana Jovovics is pozitívan mutatkozott be hazai közönsége előtt, hiszen új emberként bátran célzott és talált Pásztor Bettina kapujába a Vác ellen.

Ettől függetlenül látható volt Siófokon is, hogy a második félidő egyszerűen egy pillanat alatt képes szétverni mindazt, amit a csapat hajlamos akár majdhogynem hibátlan játékkal is felépíteni, ami a játékoskeret és a célok fényében egyszerűen érthetetlen. Ez megismétlődött a Vác ellen is, de a francia hálóőr, Catherine Gabriel szerepe elvitathatatlan abban, hogy nem futottunk bele egy újabb csúnya második félidei teljes összeomlásba. Mindez egy olyan Siófok elleni meccs után történt, amely Balaton-parti gárda mentalitása jócskán változott az elmúlt hónapokban. A Dunaújváros ellen vereséget szenvedő SKC alakulatának fala például igen férfias agilitással, agresszivitással darálja a támadókat – már-már túlzott vehemenciával is. No, de vissza a tárgyhoz! Joggal bízhatunk Szilágyi-mesterben és Bordás Rékáék játékában, hiszen Dodó visszatérésével mégis olyan teljes játékosállomány áll rendelkezésre Debrecenben, amely valóban képes lehet megállni a helyét nemzetközi porondon is, a bajnokságban pedig a Mosonmagyaróvár elleni párharc lesz majd a valódi kihívás a harmadik helyért folytatott küzdelemben, akárcsak a szintén a Vasutas után szorosan menetelő Kohász elleni kupa- és bajnoki meccsek. Ennek fényében nem mehetünk el amellett sem, hogy az utánpótlásbázis is reménykeltő és biztató a Lokira nézve, legutóbb például az ifjú balszélső, Makó Zoé mutatkozott be éles bevetésen, gólt is szerzett. Vele együtt már öt olyan kézilabdázó – két kapus és három mezőnyjátékos – mérettetett meg az első csapatnál, élesben, akik jelenleg még az NBI/B-s keretet erősítik, és csupán idő kérdése, mikor juthatnak még több szerephez a nagycsapatnál. Az utánpótláskapusok esetében jegyezzük meg, hogy Torda Vanessa állandó szereplője a mérkőzéseknek, hiszen Anca Giegerich hiányában ő áll Szilágyi Zoltánék rendelkezésére. A Vasutas (egyelőre sajnos nem csupán érzelmi hullámvasút) számára tehát mégiscsak minden feltétel adott, hogy egyenesbe álljon. Az év vége pedig talán sorsszerűen is olyan meccsekkel kecsegtet, amelyek jelentős erőpróbát és bizonyítási lehetőséget jelentenek – különösképp a Győr elleni. A lelátón kétségtelen a Loki-fölény. Miért ne ülhetne fel egyszer a pályán is a zöld-fehér alakulat arra a bizonyos hullámvasútra? Mi meg végre szálljunk már le róla…

Barna Marci