A rezsicsökkentések következtében 230-240 milliárd forint maradt a családoknál - nyilatkozta Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára.
Boldog a nép. Nagyjaink végre választóikra is gondoltak. A megtakarítástól dagad a pénztárca. A zsebeinkben hagyott pénzzel vethettük be magunkat a karácsonyi vásárforgatagba, wellnesezhettünk a hosszú hétvégeken. Költekezésünk ráadásul növelte a GDP-t is.
A hírre hamar háromszoros hurrát kiáltanánk, ha józan paraszti ésszel nem sejtenénk: a csökkentésnek egyik oldalon pozitív, másik oldalon negatív következményei vannak. A fogyasztói oldal természetesen örül, bár sokan állítják: nem éreznek belőle semmit, választási fogás az egész, a számlák adatainak megfejtése pedig nehezebb, mint egy olasz keresztrejtvény.
Igaz a következő debreceni történet. A fogyasztó (havonta interneten diktálja be az óraállást) egy köbcentiméternyi földgázt sem fogyasztott, mégis háromezer-százhúsz forintos számlát postáztak számára. Benne kiemelten volt olvasható: a rezsicsökkentésnek köszönhetően a megtakarítás háromszáztizenkét forint. A címzett kényszeredett mosollyal büszkélkedett: „én a semmiből is tudok takarékoskodni.”
E keserű poénnal át is térhetünk a negatív oldalra. A szolgáltatóknál dolgozók félnek. Az első rezsicsökkentés után elbocsátások történtek, várhatóan beruházások, fejlesztések maradnak el, aminek – akár – újabb létszámcsökkentés lehet a következménye. A szolgáltatókkal szerződésben álló, vagy bedolgozó cégeknél ugyanez történhetett. Akik maradtak, azok sem felhőtlenül boldogok, hiszen van, ahol fizetéscsökkentéssel, máshol a cafetéria, vagy költségtérítés, benzinpénz megvonással reagáltak a kormány döntésére. Mivelhogy a politikailag nyomott cégek nem nyilatkoznak, a reakciókról pletykaszinten, de biztos forrásokból lehet hallani. A szolgáltatók eddig is „feszes” létszámmal működtek, a profit érdekében a szükségesnél kevesebb alkalmazottal igyekeztek a gazdaság és a lakosság igényeit kielégíteni. A túlzott takarékosság több alkalommal megbosszulta magát. Gondoljunk csak a tavaly március 15-ei hókáoszra, amikor a szolgáltatók szakemberei nem megfelelő létszámmal, más régiókból történt átcsoportosítással, napokkal a természeti csapás után tudtak csak úrrá lenni a helyzeten. A szabolcsi polgárt nem boldogította, hogy dunántúli mesterek siettek segítségére, akkor is egy hétig villany nélkül kényszerült élni… Mi lesz néhány év múlva a karbantartások és fejlesztések elmaradása után?
Visszatérve a rezsicsökkentésre. Az uralkodó párt híveket toboroz a rezsicsökkentés megvédésére. Kitől kell megvédeni? … Vagy mégis van alapja a félelemnek? Az állampolgár inkább az országgyűlési választások utáni időszaktól fél. Hosszabb távon fenn lehet tartani a rezsicsökkentést? Szembemenve a gazdasági törvényszerűségeknek, nem lesz böjtje a választási fogásnak?
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás