Egy nap így szóltam a barátaimhoz: - Fiúk, van négy tiszteletjegyem Horváth Károly előadóestjére. Nem igazán jöttek tűzbe, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy Charlie koncertre hívtam őket. Lehet, hogy sokan most kattintanak tovább, amikor bejelentem, interjút készítettem a debreceni Tóth Imrével. Kérem, ne tegyék! Hiszen ő nem más, mint Bruti.
- Úgy tűnik, ön egy sokoldalú ember. Az interneten a következő meghatározásokat találtam a Bruti név alatt: humorista, előadóművész, dalszerző, zenész. Sőt, eredeti szakmáját tekintve karbantartó is.
- Pontosítok. Eredeti szakmám 312/1 fűtés és csőhálózat szerelő. Huszonhárom évig a Debreceni Hőszolgáltatónál dolgoztam. Előtte az Állami Építőipari Vállalatnál is lehúztam egy évet. Mellette estin leérettségiztem, igaz, ennek sok értelmét a mai napig nem látom.
- Hogy lett humorista?
- A debreceni Friss Rádióban Váradi Ferinek Bakos Csabival volt egy közös műsora, a Trisó. Eleinte csak betelefonálgattam. Aztán már volt egy állandó panelem a produkcióban. Egy kis idő után próbaképpen behívtak az élő adásba. Ott ragadtam. Ebbe a csapatba került be Hadházi Laci is, akit pont akkor rúgtak ki egy pesti rádióból. A végén már csak én készültem fel a műsorokra rendszeresen. Arra gondoltam, hogy kellene egy önálló műsort csinálnom. Abban az időben engem nagyon „behúzott” az HBO-os sorozatvilág. A sorozatfilmek némelyike sokkal jobb volt, mint némelyik hollywoodi nagy, pénzes gigafilm. Ehhez az ötlethez kerestem egy szintén sorozatfüggő embert. Így került a képbe a debreceni származású Six, alias Varga Attila, aki az Indexnél jelenleg is kultúrblogos.
(nem összetévesztendő a szintén debreceni származású Varga Attilával, aki a Magyar Nemzet munkatársa. sic.) Érdekes módon Six anyagait az Indexen én már előtte is olvasgattam. Facebookon is bejelöltük egymást. Na, szóval leültünk Six-szel, és meglepő módon kiderült, hogy mindketten „fotelpatkányok” vagyunk. Ez lett a rádióműsorunk címe is. Mondtam neki – Six, te nagyon kened ezt a sorozat témát, na meg az ész is nálad van. Nálam meg a szív.
Így vágtunk bele. A négy évadot megélt műsort Debrecenben meglehetősen sokan hallgatták. Pedig valójában rétegműsor volt.
- Six, végül is ingerszegény környezetre hivatkozva „felköltözött” Budapestre. Te hogy állsz Pesttel?
- Nagyon nem szeretem Budapestet. Nekem a fővárosba mindig csak dolgozni kellett menni. Előtte katona voltam ugyanott. Hát, ennyi. Pedig szép város. Nekem egy kissé gyors az ottani „vérkeringés”.
- Debrecenben, van elég téma a fellépésekhez?
- Nincs. Pedig a téma kocsmákban hever. Az az igazság, hogy negyvenöt éves lettem, és már nem járok szinte sehova. Kibuliztam magam. Nagy néha főzőcskézünk a haverokkal, és kész.
- Család?
- Valószínűleg nem fogok megnősülni. Félreértés ne essék! Van barátnőm.
- Hiányérzet egy gyerek iránt?
- Nem tudom. Ha úgy jön össze, akkor nem tiltakozom majd ellene.
- Úgy hallottam, hogy kutya azért van egy.
- Igen, apám találta pecázás közben. Pici volt, ki volt rakva egy karton dobozban három kutyatesójával, amit el lehetett hozni. A neve Cs. K. lett, azaz „Csak Kutya”, de anyám Morzsinak hívja.
- Szokta valami zavarni a fellépései közben a színpadon?
- Igen, több dolog is. Elmegy a kontroll láda hangja. Beszól egy részeg. Vagy megkérem azt a kedves nézőt, hogy ne vegye fel a műsoromat az okos telefonjával. Nem azért, mert zavar a felvétel ténye, nem. Ezek a felvett anyagok felkerülnek a videómegosztókra és a következő fellépési helyszínen már mindenki ismeri a poénokat. Gondolom, azt nem kell ecsetelnem, mennyi munka van egy félórás műsor kitalálásában. Ezeket a problémákat a színpadról elég jól tudom kezelni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavar.
- Hogy áll a dalokkal?
- A dalaim kilencven százaléka a Rádiókabarénak készült. Hadházi Lacinak köszönhetően kerültem oda, és hat évig rendszeresen felléptem ott. Előtte, évente csak egy két dal írtam, és csak akkor, ha eszembe jutott valami jó. A Dumaszínháznál Litkai Geri terelgette a népséget. Ő határozta meg havonta a témát, amiről dalt kellett írnom. A mai napig kb. hatvan dalt írtam. Ebből húsz-harminc a mai napig vállalható.
- Mit szól hozzá, hogy a Rádió kabaré stafétabotját Fábry Sándor kezébe adták? Nem fél, hogy visszatér a kissé már avíttas humoristagárda?
- Ha arra gondol, hogy a visszatérő öregek csapata kiszorítja a fiatalokat, akkor azt kell, mondjam, hogy nem fogja. Legfeljebb egy ideig nem leszünk a mikrofon közelében. Én nem látok akkora rivalizálást az öregek és a fiatalok között. Inkább azt látom, hogy aki szidja a stand uposokat, az éppen azt felejti el, hogy amikor ő fiatal volt, akkor is lezajlott egy generációváltás. Kelléréket, Verebeséket is leváltotta valaki. Verebesnek volt esze. Okosan félreállt, mondván, gyerünk gyerekek, nézzük, mit tudtok ti! Akinek meg nem volt esze félreállni, az kínosan erőlködik a mai napig. Van, akinek sikerült talpon maradnia. Itt van például Maksa Zoli. Tudjuk, mit várhatunk tőle, és a mai napig új tartalommal áll elő a saját stílusában.
- Stand uposok közül ki a kedvence?
- Egyértelműen Hadházi Laci, akivel egyébként is jóban vagyunk. Ő egyszerű, de vicces figurát formál a színpadon. Bödöcs is ezt a „paraszthumort” hozza a Böllérbalett műsorában, ami egyébként szenzációs. Kőhalmit is szeretem. Az ő humora agyafúrtabb, csavarosabb. Viszont Hadházi simán kiállíthat egy falunapra bármikor, Kőhalmi Zoli intelligensebb humora nagyokat tudna bukni. Talán ezért sem vállal Zoli falunapokat. És persze ott van Hajós, aki mára átpozícionálta magát műsorvezetővé, zsűritaggá, de ha színpadra áll, zseniális.
- Úgy tudom, tavaly augusztusban ott hagyta a Dumaszínházat…
- Valóban. Pedig nagyon szerettem azt a közeget, mert a Litkainál nagyobb összetartó erőt soha nem kívánhatnék egyik csapatnak sem. Ő létrehozott egy olyan közösséget, ahol valóságos alkotómunka folyt. Minden évben Nagyvázsonyban, illetve Balatonfüreden volt egy hetünk a Dumafesztivál kapcsán, ahol közösen dolgoztunk. Ám, debreceni lakosként sajnos nem voltam mindig a tűz közelében, ezért nem is volt sok fellépési lehetőségem. Most viszont, amióta önálló életmódot folytatok, nem panaszkodhatom a meghívásokra.
- Ezek szerint meg tud élni a fellépéseiből?
- Én csak ebből élek. Ám, ha egyszer nem hívnak többet, még mindig marad a víz-gáz szerelés…
dalnoky
Új hozzászólás