Régóta kacérkodom egy könyvkiadó létrehozásával. Életemben írtam már annyit, melyből jó ideig eltarthatnám a céget. Igen ám, de az alapítás előtt érdemes közvéleménykutatást végezni, üzleti tervet készíteni… és az elképzelés máris torpedót szenved.
Manapság ki olvas Magyarországon? Könyvkiadók (Ulpius, Alexandra) válságban vannak. A könyvesboltok konganak az ürességtől. Könyv még volna, de betérő? Honi lakosság döntő többségének nincs fölös pénze olyan „úri huncutságra”, mint a könyvvásárlás. Jobb esetben is az antikváriumokban turkálnak, ahol olcsóbban juthatnak olvasni valóhoz.
A minap a történelem írásbeli érettségi ürügyén egy internetes oldal riportere plázákban tett fel egyszerű kérdéseket (pl.: Melyik évszázadban élt Mátyás király?). A válaszok, sőt azok hiánya több mint szomorú. Amíg a bunkóság, felszínesség, tudatlanság uralkodik, addig nincs remény a változásra. A művelt ember lassan kihaló faj lesz. Mi lesz veled tudás?
Írásból, irodalomból kevesen élnek meg. Eszterházy Péter, Vámos Miklós és még néhány tollforgató sorolható e szűk körbe. Gyakran csak úgy tudnak rentábilis alkotónak maradni, ha maguk végzik a kiadói, terjesztői és értékesítési feladatokat. A Mihály napi vásárokon rendszeresen jelen vannak az ismert betűvetők. Jómagam is beszélgettem Moldova Györggyel és Nagy Bandó Andrással. Műveiket mindketten direkt marketinges módszerrel árulták.
Tehát a könyvek iránt egyre kevesebb az érdeklődés. Vége a Gutenberg-galaxisnak? Ha így lanyhul az olvasási kedv, akkor igen. Azért, hála az égnek, a mostoha feltételek ellenére is akadnak klaviatúrapüfölők, azaz van még remény. Vállalják munkáik megalázó, néhány száz példányos megjelentetését is. Hol van már, amikor Moldova: Bűn az élet c. riportkötetét hatszázezer példányban dobták piacra? Manapság a tízezer is óriási siker. A költők esetében ötven és kétszáz között mozog.
A vállalkozás elindításának elengedhetetlen előfeltétele az üzleti terv. A terjesztési díjon minden számítás elbukik. Negyven-hatvan százalékos árrés megöli a könyvpiacot. Minél kevesebben vásárolnak, annál magasabbra srófolják a terjesztési jutalékot, csakhogy a terjesztők valami haszonhoz jussanak. A kapzsiság vége azonban a teljes ellehetetlenülés. Rövidesen eljön az idő, amikor a könyvből már senkinek sem lesz haszna. Az alkotóknak elviszi az embertelen árrés, a terjesztőknek, értékesítőknek meg azért, mert nem lesz, aki könyvet vásároljon.
Megoldás? Természetesen volna. A könyv áfájának csökkentése, esetleg megszüntetése, a terjesztői, értékesítési jutalék mérséklése, az állami támogatás. A média népszerűsíthetné az olvasást, az iskola meg olvasóvá nevelhetne. Ilyen egyszerű az egész. A jelenkori szándékok azonban nem ebbe az irányba mutatnak. Ezért halogatom a kiadóalapítást. Reménykedem, hátha jönnek még jobb idők.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás