Ülök a gép előtt. Bambulom a képernyőt. Írni kellene. Semmi sem jut eszembe. Van ez így. Mentségem a szürke idő, a szinte nappali sötétség. Mogorva, nyomott, álmos hangulat, amikor egyedül a pihe-puha ágyikóba ájulás az egyetlen elfogadható cselekvés. Meteoropataként érzem valami komoly időjárási front közeledtét. Nosza, egy ok, amely irányban elindulhatok!
Felmegyek a netre. Keresek egy meteorológiai térképet. Igen, a szervezetem nem csap be. Markáns havazás érkezik nyugat felől. Lehet majd lapátolni a havat. Attól felfrissülök.
Na, tessék! Megint az örökzöld téma. Ki fogja takarítani Debrecen utcáit? Valószínűleg a helyzet változatlan, azaz a közútkezelő a városon átvezető főközlekedési utakat (szokás szerint rendesen), a város meg a városháza előtt.
Ha már lógok a neten, akkor megkeresem a MÁV honlapját. Közli, hogy „a vasútvonalakon egyelőre nem okoz nagyobb gondot a havazás”. Erre Celldömölk környékén hét vonat is harminc-negyven percet késik. Vagy ennyi belefér a pakliba? Valószínűleg, mert oly gyakoriak a késések. Debrecen és Mátészalka között közlekedő szerelvényeknél az a hír, ha pontosan közlekednek. A Nagyállomás hangosbeszélője nem győzi kérni a várakozó utasok megértését és türelmét. Hangján nem érződik a lelkiismeret furdalás. Igaz, gépi hang. Élő közlő esetén, talán már nem is merne megszólalni, amikor a sokadik menetrendtől eltérést lenne kénytelen bejelentenie.
Szörfözök a hírek között. Jól áll a Tippmixem, valószínűleg nyerek, mert a harmadik harmadban a Szibir Novoszibirszk 4:1-re vezet az Amur Habarovszk ellen.
Aktuális a következő olvasmány. Álmosság, fáradtság leküzdésére legkényelmesebb megoldás egy vödör kávé magunkba zúdítása. A cikkíró inkább javallja a reggeli tornát, napi sétát, könnyű ételt, zöld teát, nyújtózkodást. Csak a fejemet ingatom. Ébredés után hideg zuhanyt is veszek, ennek ellenére ledönt az álmosság. Ja, megfeledkeztem: én meteoropata vagyok, a fáradtságűző tippek pedig egészségeseknek szólnak.
Éktelen dudaszó tépi szét ép test elmélkedésem. A mozdony hosszan tülköl. Valaki kószál a sínek között? Vagy a vezér tapasztalt, megélt egyet, s mást a vasút debreceni szakaszán, mondjuk a Faraktár vagy a Vágóhíd utcai felüljáró környékén, és preventíve nyom másodperceken keresztül? A hídlábaknál láttam már elgázolt hullákat. Csúnya látvány.
Egy alkalommal még tanúskodtam is.
Vissza a netre. Közvéleménykutatók szerint jelentősen csökkent a Fidesz előnye. Csodálkozik még ezen valaki? A pártot elhagyóknak korábban illett volna eszmélniük. A tavalyi három választás kitűnő alkalom lett volna.
A városvezetés január közepén nyikkant egy bátortalant útdíj ügyben. Azóta semmi. Olybá tűnik, mintha csak a plebsz nyomására kommunikáltak valami tetszőt. Hiába, a párthűség és fegyelem felülírja a józan ész véleményét! Ha polgármesterünk alternatívat mert volna mondani, azonnal sújtott volna a pártszigor. A választópolgárok által pozícióba juttatottak sunyi viselkedése, a hatalomhoz tíz körömmel ragaszkodása nevetésre ingerelne, ha nem saját bőrünkre menne ez az egész.
Ja, jelentem, közelít a füstadó! Termékdíjat róttak a napelemekre, tervezik a modern kazánokra is. A környezetvédelem büdös nagy pofonokat kap. Az útdíjjal Debrecenbe kergetik az autósokat. Sétáljanak már egyet az illetékesek a Rakovszky utcán, hallgassák a kamionok dübörgésének kakafóniáját, szippantsák a kéndioxidos, szénmonoxidos ájert! A régi kazánok is ontják a magukét. Agyonadóztatják a környezetkímélő megoldásokat.
A legújabb állami idea a kéményseprés megreformálása. Miért lett hirtelen ennyire fontos? Fel is állt a matematikai egyenlet: gázkazán termékdíj + kéményseprés reform = füstadó, mert az állampolgárok régi kazánjaikban tüzelnek, míg ki nem lyukad rostélya, az átszervezés után pedig nem tudni, ki fogja kotorni a kéményeket. Az öreg kazán, a rosszul szellőző kémények ontják majd a füstöt, mint a negyvenéves dízelmozdonyok. Meg is van az ürügy a füstadó bevezetésére, azzal az álszent indokkal, miszerint a füst szennyezi a levegőt. A kör bezárul, a kígyó a farkába harap.
Na, jó. Ennyi elég. Ahhoz képest, hogy semmi sem jutott eszembe, csak összehoztam valamit. Ez a jó. Legyőztem önmagam. Ettől megy elébb világ és önmagam. Nem szeretem a Sors irányítását, jobban bírom, ha én irányíthatom Sorsomat. Most megint tettem egy kis lépést ebbe az irányba.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás