November végén töltötte be a 74. életévét, s bizony, remekül néz ki. Zoltai Miklósnak nem okoz gondot a járás, a túrázás, a testgyakorlatok.
Persze „könnyű neki”, jógaoktató. Csaknem hatvan éve jógázik, s nagyjából ennyi ideje étkezik vegetárius módon. Amikor – harminc évvel ezelőtt – Debrecenbe került, a városban szinte szitokszónak számított a jóga, nemrég pedig Bocskai-díjat kapott a megyei közgyűléstől, s a Debreceni Egyetemen öt tanévben lehetett jógázni – fakultatív módon – testnevelés helyett.
Reggel 8 órától lehetett beiratkozni, de sok hallgató már 6-kor odament a „tetthelyre”, hogy első legyen a sorban. (Nevetve mondja, hogy a hirdetmény mellett másnap megjelent egy arrogáns plakát, miszerint a jóga a sátán mesterkedése, s aki tartja a tanfolyamot, az maga a fősátán.) Általában négyszeres volt a túljelentkezés. Öt év múlva azért hagyta abba az óraadást, mert kissé elfáradt, „nyugdíjazta magát”.
- Amikor telefonon beszéltünk, azt mondta, 10-kor találkozzunk, mert 9-ig gyakorol. S akkor még be kell érkeznie a városközpontban lévő jógaasramba a 13 km-re lévő otthonától, Debrecen-Bánkról.
- Minden nap gyakorolok. Fél ötkor kelek. Orrtisztítás, nyelvtisztítás, aztán fizikai gyakorlatok, majd mentálisak 5-től 9 óráig - persze relaxációval, meditációval. De valójában állandóan gyakorolok, jógázom, most is, amikor beszélgetünk.
- Egy kívülállónak ez hatalmas áldozatnak tetszik. Megéri? Ivósak és húsfalók is vannak, akik elélnek 85 évig.
- Nem azért kell jógázni, hogy az ember egészséges legyen és sokáig éljen. Azért talán tényleg nem érdemes. Azért kell gyakorolni, hogy az ember fejlődjön.
- Fejlődjön? Az mit jelent?
- Azt, hogy előbb-utóbb rájövök a dolgok nyitjára, mi miért és hogyan történik az életben. Meglátom az okot az okozat mögött. Megértem a kozmikus evolúciót. Tanulok, gyarapszanak az ismereteim önmagamról, a testem és az elmém működéséről. Megpróbálok úrrá lenni a szomatikus folyamatok fölött.
- Ateista vagy teista (idealista) bölcselet a jóga?
- Ha e kettő közül kell választani, akkor inkább teista. Van valami kozmikus szellemiség, bölcsesség, amely szerint működik a világ. Nem nevezzük meg ezt a géniuszt, mert nem akarjuk behatárolni. A formája is végtelen, emberi elmével megismerhetetlen, mert az ember be van zárva a tér és idő dimenziójába. A jóga nem tudomány, nem is vallás, nem is torna, hanem életszemlélet, bölcselet, életforma.
- Gondolom, önt nem sokszor gyűrik le a betegségek.
- Elővesznek olykor, de akkor is tudom, hogy a testem beteg, nem én. Nem vagyok azonos a testemmel, sokkal több vagyok annál. A testem az elmém hordozója. A test engedelmes „igavonó állat”, amivel persze szépen és szigorúan kell bánni. Nem szabad hagyni, hogy a test, a testi vágyak uralkodjanak rajtunk, akkor az elme bajba kerül, s persze az egész személyiség. A szocializmusban azt tanították, hogy a lét határozza meg a tudatot. A mi felfogásunk szerint ez pontosan fordítva van: a tudat határozza meg a létet.
- Ami engem illet, lusta voltam gyakorolni. Mert - talán emlékszik - egy ideig jártam én is tanfolyamra.
- Igen, emlékszem, s bizonyára hasznosak voltak a tanultak. Egyébként lustaság nem létezik. A lustaság nem más, mint a cselekedet eredménytelenségétől való félelem.
- Pedig jó lett volna a jóga a sok pszichoszomatikus betegség ellen.
- No, látod – akkor tegeződjünk most már újra – olyan betegségek, hogy pszichoszomatikus, nem léteznek. Ezt már régóta mondom mindenkinek.
- De hát akkor…
- Mentál-pszichoszomatikus betegségek vannak, mert először mindig a gondolat van, aztán a negatív érzés, végül pedig a testben megjelenik a kedvezőtlen hatás. Ha az elmében feszültség van, akkor feszülés jön létre a testben. Amikor ezt elmondom, mindenki megérti és elfogadja, kutatók is. Tagja vagyok a Magyar Pszichiátriai Társaságnak, az egyetlen olyan tagja, aki nem pszichiáter.
Szívbetegség volt az oka
Miklós és avatott oktatói (akik mind a tanítványai voltak, s azok ma is) az elmúlt harminc évben 16-18 ezer emberrel ismertették meg a jógát Hajdú-Biharban: Debrecenben és sok környező településen. Szegeden született, s 15 évesen önszántából kezdett jógázni, egyedül, Selvarayan Yesudian könyvéből. Később rájött, hogy „egyedül nem megy”, s hogy igazi mester nélkül nincs fejlődés. Súlyos szívbetegsége miatt kezdett el vele foglalkozni, s ma ennek köszöni életben maradását, egészségét, erejét.
Öt gyereke van, négy lány és egy fiú. Három idősebb lánya (Mónika, Nóra, Noémi) Szegeden él, a 26 éves Flóra Oxfordban, 12 éves fia pedig Budapesten az édesanyjával, aki szintén jógaoktató. 1980 és ’85 között még visszajárt Csongrádba, Békésbe, hogy az ott elkezdett munkát folytassa: Szegeden, Gyulán, Orosházán, Békéscsabán tartott tanfolyamokat.
Jógaiskolája abban a tekintetben egyedülálló a világon, hogy harminc évig (vagy akár ötven évig) lehet nála jógát tanulni, s mindig valami újat. Vele nem fordul elő, hogy bemegy a 18. évfolyam 11. foglalkozására, s ne tudná pontosan, hogy mit fog oktatni, milyen gyakorlatok következnek. „a tananyagban”. Ilyen következetes, tudatos, hosszan és egymásra épülő iskolarendszer csak Debrecenben van, sehol másutt a világon. S ez neki köszönhető. Hatszor volt Indiában, de nem ismeri az országot, ő mindig ashramokban tanul. Újabban sok ismeretet szívott magába két „himaláyai” mestertől is, Swami Rámától és Bharatitól. Egyikük úgy szemléltette a tudat uralmát a test fölött, hogy szándékosan háromszázas szívverést produkált önmagában, egy másik alkalommal pedig egy daganatos betegség tüneteit.
Jógikus emlékmorzsák
Lehet vagy huszonöt éve, amikor beiratkoztam - e sorok írója - jógatanfolyamra. Az elsősöké mindig a Kinizsi általános iskola tornatermében van, mert nagyon sokan gyűlnek össze. Nem ismertem Miklóst, s nagyon vártam, hogy milyen lesz, milyen ember. Jöttünk a zajos-zsizsegő-lélekromboló-pénzhajszos-stresszes világból, s a ráismerés gyönyörűségét éreztük, amikor megláttuk. Egy végtelenül nyugodt, lassan mozgó ember jelent meg, mosolygott, sugárzott belőle a béke, az elégedettség, valami szeretetteljes, zavaríthatatlan nyugalom. Azt hittük, fél év múlva mi is ilyenek leszünk. Az egyik foglalkozáson háttal ült le nekünk, úgy magyarázott. Kicsit idegesítő volt, de megérttette velünk: mindig alkalmazkodnunk kell a különös, szokatlan körülményekhez. Ha még ennyit sem bírunk elviselni, hogy tekinthetnénk nagyobb feladatokra? Jógafejállás, jógaülés, jógaúszás, jógaalvás – minden cselekvésnek megvan a maga jógaformája.
Amikor nyaggattuk, hogy mikor tanulunk már meditálni, azt mondta: előbb még évekig „meditülnöd” kell itt, vagyis tanulni sok minden mást.
Egyszer jógamajálison voltunk Pallagon, a mezőgazdasági szakközépiskola udvarán. Miklós odaintett vagy három lányt: - Mirtill, Judit, Enikő, legyetek szívesek elmenni az erdőbe salátának valóért. (Elmondta, milyen „gazt” szedjenek.) Nemsoká elő is kerültek a lányok lúdhúrral, papsajttal s egyéb vitaminhordozókkal. Azt ettük jóízűen délben – jógaülésben persze - a vegetárius paprikás krumplihoz.
Aztán badzsanokat és kirtanokat énekeltünk órákig: szanszkrit, hindi, angol és magyar nyelven. Több százan tudják Debrecenben kívülről a pudzsát (a jógaimát), pedig 25 percig tart és szanszkrit nyelven hangzik.
Nyugatiaknak adaptálva
- A mi iskolánknak ez a neve: Jóga a mindennapi életben. A mesterünk Swami Maheswarananda, aki Bécsben élve irányítja a világ jó részén elterjedt tanfolyamrendszert. A guruláncolat Srí Alakh Purídzsível kezdődik. Az ő tanítványa volt Srí Dévpurídzsí, akit Síva isten inkarnációjának tartottak. Spirituális örökösét Srí Maháprabhudzsínak hívták, aki 1828-ban született és 1963-ban, 135 éves korában hagyta el a fizikai világot. Ő is előre bejelentette elmenetelét, meditációs pózban halt meg, miután tanítványai jelenlétében háromszor elzengette az AUM mantrát. Visnu isten inkarnációjának számított. Tőle tanult Szvámi Madhavánanda, aki több mint 20 évet élt Maháprabhudzsí mellett, az ő engedélyével írta meg a Lila amrit (’a bölcsesség folyama’) című könyvet mestere és Srí Dévpurídzsí életéről. Madhavánanda mester 80 évesen távozott az élők sorából 2003-ban. Tőle tanult a mi mesterünk, Maheswarananda, aki 69 éves.
Zoltai Miklós gyógyító tevékenységgel is foglalkozik. Találkozásunk napján is meglátogatott egy daganatos beteget, aki orvos. Sok orvos járt és jár hozzá, bár ezzel nem feltétlenül dicsekednek a kollégáik előtt. Holisztikus szemlélet jellemzi, „nekünk tilos szakosodni”. Nem a betegséget nézik elsősorban, hanem a beteget.
– Én nem nagyon szoktam foglalkozni az orvosi diagnózissal, a hivatásos gyógyítók terápiájával, ám az is igaz, hogy soha nem beszélek ellenük. Az orvosok is tudják, hogy sokszor egyenesen ártalmára vannak a betegnek, például a rettenetes kemoterápiával – mondja a foglalkozásaira nézvést tanár, individuál szakreferens, családterapeuta, addiktológus, akupunktőr, jógaoktató, jógaterapeuta, sportrekreátor.
1992-ben jelentette meg Jóga: út az élethez című könyvét, amelyből nagyon sokan kaptak már segítséget. A jógafajták közül foglalkozott a hatha, a rádzsa, a gyani-, a krya- , a karma-, a mantra- és a kundalini jógával. Az említetteken túl mesterének tartja még Aviyogi Suren Goyal professzort is, ő avatta be Szegeden és Delhiben a jóga tudományos dimenzióiba.
165 négyzetméteres a debreceni, második emeleti ashram a város szívében. Szinte jelképes a bérleti díj, havi 37500 forint áfával. Több más társaság, egyesület is kapott hasonló kedvezménnyel bérleményt, ha talált magának használaton kívüli helyiséget, amit be tud lakni s meg tud tölteni közhasznú tartalommal. A falon ott függ a 14. Dalai láma fényképe is. „Azt mondta magáról, hogy én az első láma vagyok a 14. testben” – magyarázza Miklós, jóganevén Kryanand, amit mesterétől kapott. Összetett szó, körülbelül azt jelenti: a másik emberért élni, cselekedni. A név tehát – mint a tanítványoknál szokás – feladatot, missziót jelöl.
Erdei Sándor
Új hozzászólás