Amikor először találkoztunk, akkor éppen egy vidéki kereskedelmi rádiót igazgattam. Magas hallgatottságunkat a kreatív műsorötleteinknek köszönhettük.
Egyik, autószalonok által szponzorált, élőben közvetített vetélkedőben hazai, könnyűzenei hírességek vezették nem csak a csapatokat, hanem a legújabb autómárkákat is. Jártátok a keleti megyék járhatatlan útjait, miközben bontogattátok a lezárt borítékokat, amit indulás előtt mi adtuk a kezetekbe. Abból tudtátok meg, mi lesz a következő célállomás, és az ott rátok váró feladat. Volt köztetek, aki Gyulán hosszú műkörmökkel csirkét kopasztott, volt, aki riportot készített a kocsordi atombunker építőjével, Fogarasi Árpáddal.
Neked, Tamás, Hortobágyra kellett menned. A puszta közepén várt rád Makay Béla barátom, aki azt a feladatott kapta tőlünk, hogy reptessen meg Téged, olyan istenigazából. Béla és a viseltes lengyel, egymotoros gépe kitett magáért. Amikor, kikászálódtál a kis gépből, sokáig fehér voltál és szótlan. Aztán egy hangos iskolacsengőről regéltél, ami folyamatosan ordított a gép műszerfalából, de nem tudtad, hogy az micsoda. Béla, (sajnos, már ő sincs köztünk) nevetve magyarázta Neked, hogy az egyfajta vészcsengő, amely akkor szólal meg, amikor vészhelyzet van a fedélzeten, mert éppen „átesni” készül a repülő.
Második alkalommal, a Fórum bevásárló központban rendeztünk retró napokat. Az alapot a családi retró gyűjteményünk adta. Na, és persze a meghívott vendégek. Tóth Tibi bácsi (Csupati) a híres nyomozókutya, Kántor gazdája, Aradszky Laci, na és persze Te. Emlékszem, amikor énekelted A bugi a zongorán című LGT slágert. Hát, az valami csoda volt. Koncert után megvártál. Amíg pakolgattam a dolgaimat, addig kétéves Bence fiammal végignézted a kiállított retró tárgyakat. Főleg egy lemezárú gyár készítette, régi favágós persely tetszett, mert neked is ilyen volt. Lilit, - mondtad - a legkisebbik gyermekedet lepnéd meg vele, ha tudnék egyet szerezni. Megígértem, hogy szerzek. Majd, unszoltál, menjünk, együnk egy jó töltött káposztát valahol, mert azt itt Debrecenben istenien csinálják. Ezt, sajnos nem vihettük végbe, mert Bence már nagyon álmos volt.
Harmadjára, a kerekestelepi strandfesztiválon találkoztunk, úgy két év múlva. Még akkor is nagyon emlegetted a hortobágyi repülést. Szomorú voltál, amikor közöltem a pilóta, Béla halálhírét. Ezután, örömmel tudattam veled, hogy megvan a favágós perselyed, csak éppen otthon maradt. Nem baj mondtad, legközelebb elhozod. Sűrűn fordulok meg Debrecenben. Azóta nem találkoztunk.
Most, hogy elmentél, nem tudom, mit csináljak a perselyeddel. Nem tudom, a gyász időszak letelte után lesz-e erőm felhívni Lilit, aki azóta már nagylány lett. Mit mondok majd neki? Azt, hogy van nálam egy ajándék, amit neked szánt édesapád?
Most, itt áll a persely az üveges a vitrinben, Csala Zsuzsa öngyújtója mellett.
dalnoky
Új hozzászólás