Szex, karácsonyi tolvajok, el nem cserélt ló
Erőteljesen foglalkoztatja az itt élőket a szexualitás. Hiszen fiatalemberek, nagykamaszok, egyébként is főként a másik nem, illetve a testiség lenne a témájuk. Többüknek már gyermekük van, tehát túl vannak valószínűleg az első élményükön. Még egyszer: az első élményükön.
A beszélgetések sokaságából azt szűrtem le ugyanis, hogy már az első néhány érintkezés, a másik nem testének épp hogy felfedezése többnyire nemzéssel is sikeredik. Sem a fiú, sem a lány nem törődik a nemi kapcsolat következményével, és azt sem lehet elmondani, hogy nem tudják: létezik védekezés a következmények ellen; mert szinte mindenki arról számolt be, hogy ismerik például a gumit, de nem szeretnék azt használni.
A testiség, ahogy említettem, hangsúlyosan vagyon jelen a neveltek életében. A neveltek közötti szexuális kapcsolatot mégsem sikerült fellelnem. Mint éjszakás sem - pedig mikor máskor, ha nem olyankor - tapasztaltam azt, hogy szexuális kapcsolat létezne a fiúk között. Minden fiú, akivel a falakon belüli kapcsolatokról beszéltünk, felháborodva utasította vissza a kérdést is, miszerint közeledett-é hozzá valaki, s mindegyikük elítélően nyilatkozott a homoszexualitásról.
Miközben szexuális életüket majdhogynem nyitottan, egymás előtt végzik, vállalják. Tulajdonképpen nyíltan kibeszélik, sőt, időnként el is végzik a másik előtt az onanizálást, bár többségük igyekszik visszahúzódni a slozi, vagy a takaró magányába. Találkoztam azonban olyannal is, akinek szinte mindegy volt, hogy éppen hol van. Bár az ő esetében más bajok is voltak. A szex, a másik önkielégítése folyamatosan szolgáltatja a poénokat is a társaság számára. Ahogyan az elébb is említettem: miközben a homoszexualitást elutasítják, sőt elítélik, aközben egyszerre többen is, egymásnak mutogatva végeznek önkielégítést. Egy ízben, miközben a csoport egy része az Amerikai pite című, szintén a szexualitásról poénkodó filmen nevetett, benyitottam az egyik hálóba, ahol a régi típusú radiátor előtt két fiú állt - háttal nekem - bokánál gyűrődött pizsamában és erőteljesen nyomták a fűtőtestet, míg harmadik társuk fennhangon védekezett, miszerint ő ezt nem, amire a többiek közölték, hogy csak azért nem, mert már a plüssmacival lerendezte. A film poénjai ezek után korántsem szóltak akkorát, a majd' tucatnyi gyerek könnyesre nevette magát.
(H. Á. 16. éves)
Kisfiú volt még, amikor fél éve hozzánk került. Egy borsodi intézményből hozták át, sokáig érződött annak hatása rajta. Kifejezetten félt az idegen környezetben. A fél esztendő alatt azonban sokat nőtt, gyarapodott, erősödött, úgyhogy idővel megnőtt a szája is. Maradt azonban könnyen befolyásolhatónak, s ha olyan ember hatása alá kerül, akkor bizony nehéz vele bánni. Bár az utóbbi időben mintha próbálna a maga lábára állni...
Egyébként csendes, érdeklődő fiú, hatalmas étvággyal, nem érzek benne sosem hátsó szándékot. Borsodi kisvárosban él édesanyjával, öccsével. Nővérei már nem velük laknak, külön élnek, kettő már gyerekeket nevel, a harmadiknak - ahogy riportalanyom fogalmaz - a drog miatt meghaltak a hasában a gyerekek.
- Apa máshol lakik, nem velünk. Sokat ivott, olyankor bántott is. Azt hiszem, kőműves, de már nem veszik föl sehova dolgozni, mert csak egy szeme van, a másik kifolyt, mikor kiütötték biliárd dákóval egy kocsmában, verekedés közben. Anyukám most egy nagyáruházban dolgozik, takarító. Öcsém még nem érti azt, hogy mi külön lakunk apától. Van még három másik tesóm, de ők nem velünk élnek.
Apukám még nem is tudta, hogy elváltak. Be volt rúgva, és anyukám aláíratta vele a papírt. Azután mi összepakoltunk és elköltöztünk. Jobb így, nyugodtabbak vagyunk, csak anyukám beteges, a szíve fáj.
Azelőtt jártam iskolába rendesen, amikor elköltöztünk, akkor kezdődtek velem a bajok. Jó volt az az iskola, csak találkoztam egy gyerekkel, összehaverkodtunk és elkezdtünk lopkodni. Én nem voltam rászorulva, csak a társam, amit elloptunk, annak felét az anyukájának adta, a többi szerre ment. Próbáltam a füvet, szpídet, bogyót, bélyeget, meg az í-port. Az majdnem olyan, mint a szpíd. Ezt olyan három évig csináltam. Jártam közben iskolába is, egy héten háromszor mentem. Kértem az orvostól is igazolást, vagy írattam a bűntársam anyukájával.
Kocsikat törtünk fel cd-s magnóért, erősítőért. Valamikor eladtuk, valamikor nem.
Garázsokat is törtünk fel. Hoztunk ki onnan csillagfelniket, biciklit, rezet, alut, vasat. Egy téli szünetben, karácsonykor feltörtük a sulibüfét. Hoztunk ki gumicukrot, mikrosütőt, kistévét, energiaitalt. Ezért is kaptak el, meg a kocsi feltörésekért.
Az úgy volt, hogy mentünk az ábc-be, vettünk ásványvizet, meg csipszet. Egy nyomozó megállított, hogy reggel nyolcra menjek be a rendőrségre. Vallomást kellett tenni, de én nem vallottam be akkor, csak azután, hogy azt mondták: a bűntársam már vallott. Három nap fogdát kaptunk. Ott én még nem tudtam, hogy mi lesz ez, miről van szó. Amikor megadták a három nap fogdát, akkor anyukám rosszul lett, elájult. Elvittek minket tárgyalásra, ottan betettek minket előzetesbe, megadták a három napot. A tárgyaláson ott volt anyukám, ott nem lett rosszul, csak sírt. Akkor megadták a harminc napot, elvittek Szirmabesenyőre, eltelt végül kilenc hónap és húsz nap. Egyszer megvert a zárkatársam, akkor bevágtam az ablakot stokival, adtak tíz nap fogdát. Utána betettek egy zárkába, ahol hatan voltak, de ott nem bántottak, mert ott volt a sógorom öccse. Aztán tárgyalásom volt, adtak nekem nyolc hónapot iskolára, hogy kint tegyem le, és be kellett vonulnom még kilenc hónapra a javítóba.
Leteszem a nyolc osztályt. Szakács és focista lennék szívesen. Cukrász is jó lenne, azt is szeretném, meg le szeretném tenni a jogosítványt.
Amikor kimentem nyári szabadságra, akkor ismerkedtem meg egy lánnyal, barna, gesztenyebarna hajú. Szoktunk telefonon beszélni. Amikor kimegyek, anyukámmal leülök beszélgetni. Brassóit szoktam kérni, hogy csináljon. Diszkóba nem megyek. Odakint a szabadidőben focizunk, kosarazunk, uszodába járunk. Öcsémet hordom néptáncra, meg szoktunk menni Miskolcra, színházba.
Hallgatok majd anyukámra, nem csinálok olyasmit, hogy visszahozzanak. Nem olyan gyerek vagyok, mint az, aki egy-két hónap múlva megint itt lesz.
(Sz. Gy. 17 éves)
Az előzetesben találkoztunk, ő keresett meg, miszerint szívesen mesélne magáról. Érdekes, hogyan kel egy-egy hír lábra az egyébként egymástól elzárt csoportok közt. Elméletileg ugyanis az előzetes fogvatartottak és a már kirótt javítós büntetésüket töltők közt nincs semmilyen kapcsolat. Elméletileg...
Szóval az egyik előzetes csoportban töltötte már jó ideje idejét aktuális riportalanyom. Alacsony, kreol fiú, simulékony, én vagyok a jó gyerek szerep a felnőtt; én vagyok a laza csávó szerep a társai felé. Úgy néz ki a fejéből, amire azt szoktuk mondani, hogy még az is rossz. Ugyanakkor könnyen felejthető figura, nem tud az ember valamiféle különlegesebb dolgába belekapaszkodni. Persze ezért simulékony.
Kisvárosban élnek, szülőkkel, hét testvére közt ő a legkisebb. A kedvenc, és ő ezt érzi, tisztában van családban betöltött szerepével.
- Apáék el szoktak menni napszámba, de már nincs erre idejük, mert a nővérem szült, a barátja meg otthagyta, mert szerinte nem az övé a gyerek. Így anyámék gondozzák azt is. Most, hogy kitettek az intézetből, abból élnek, amit kaptam pénzt. Otthon vannak a bátyáim is, ők kőművesek, voltak Pesten házakat építeni.
Nem jártam iskolába, elvittek intézetbe. 12 éves voltam. Anyám reggel elküldött iskolába, én meg elmentem csavarogni. A haverokkal jártuk a kocsmákat, legtöbbször játékgépeztünk, de biliárdoztunk is. Kellett arra is a pénz, meg kipróbáltuk a füvet, szipózni az intézetben kezdtünk. Anyáméktól is loptam pénzt. Két évig tartott a csavargás, én voltam otthon a kedvenc, nem nagyon szóltak. Az intézetbe a tanács vitt be. Hirtelen jöttek, pénteken, esett az eső, betettek a kocsiba. Három-négy évet voltam ott, ott kezdtem szipózni. Az olyan jó érzés volt, mert az feldobott. Kifogytam a pénzből, eladtam a telefonom, mindent, amim volt. Eladtuk az ágyneműt, poharakat, tányérokat; mindent, ami mozdítható volt. Ment hígítóra, benzinre, néha füves cigit is vettünk. Akkor átkerültem a speciálisba. Ott még jobban kellett az anyag. Nem voltunk ott sem bezárva, hanem reggel két órát kellett tanulni, de szabadon járhattunk.
Nem volt pénz és jött egy gyerek, régebb óta ismertem. Mondtuk neki, hogy adja ide a pénzt, nem akarta, így megvertük. Így lett belőle zsarolás. Volt lopásom is, dvd-t loptunk, azt is eladtuk. Azt a dvd-t, ami ott volt, az intézetét. Tavasszal hoztak be az intézetből, de volt súlyos testi sértésem is. Azért kaptam egy év, öt hónapot.
A szüleim meg vannak eléggé törve. Mondták már nekem, hogy előbb-utóbb idejutok. Csak én voltam büntetve a családban, senki más.
A barátnőmmel egy éve járunk együtt. Ide nem szokott jönni, nem szoktam hívatni. Lehet azért, mert az én családom fontosabb. Kíváncsi vagyok, megvár, vagy nem vár meg?
Öt osztályt végeztem, az intézetbe sem jártam. Itt járok iskolába, szeretném befejezni a nyolcat. Azt még nem tudom, mit csinálok majd, úgy azért könnyebb munkát találni, mint öt osztállyal. Állatorvos lennék szívesen. Gazdagon szeretnék élni, lehet azt jó úton, vagy rossz úton. Idebent még nem volt ügyem.
(V. R. 15 éves)
Olyan jellegzetes arca van, amit nem lehet nem megnézni alaposan, s nem lehet elfelejteni. Minden bizonnyal sok baja volt, s lesz is még nem szokványos, kissé talán derűt keltő arca miatt. Családjával egy hajdúsági városban élnek. A település többé-kevésbé nevezetes, vagy fogalmazzunk inkább úgy: közismert kevésbé jó közbiztonságáról. Itt már a lakókörnyezet meghatározza a gyerekek szögesdrót felé induló karrierjét. Ha nem is tesz semmit, csak ott van, az ugyanolyan cselekménynek minősül, mint a tevőleges részvétel. És ismétlem: V. R. esetében olyan arcberendezésről beszélünk, ami túlságosan jellegzetes, így bárki könnyen megjegyzi, leírja. Hozzáteszem: nyílt, őszintének tűnő kis fickót ismertem meg benne, szerintem a társainál magasabb intelligenciával áldotta (vagy verte?) meg a sors. Mindehhez még némi érzékenységet tessék hozzáadni és a javítós átlagnál kisebb testi erőt.
Nyolcan vagyunk testvérek, én az ötödik gyerek vagyok. Hat fiú és két lány. Testvéreim közül hárman voltak már büntetve, ők is voltak. Nagy házunk van, jó körülmények közt élünk. Villany, meg víz van a házban, fával fűtünk. Házimozi, minden van, kocsink nincs. Apukám kint dolgozik Pesten, házat épít. Nem tudom, van-e szakmája. Anyukám otthon van, neki nincs szakmája, négy osztálya van.
Én nyolc osztályt végeztem, most akartam továbbtanulni, fel is vettek. Jártam rendesen iskolába, nem csavarogtam, négyes tanuló voltam. Rossz haverokkal kezdtem barátkozni. Azok már régóta loptak. Egyszer jött értem az egyikük, és jöttünk Debrecenbe. Három csoportos rablást követtünk el, el is kaptak minket. Bejöttünk vonattal, amikor nyolc óra felé mentünk haza, a kalauz ledobott minket az előző állomáson. Lerakott, akkor az egyik társam mondta, hogy van itt egy asszony, akinek sok pénze van. Beugortunk a kerítésen, én, meg egy másik az ajtóban maradtunk őrködni. A többiek az asztalról kikapták a bukszát, azzal kiszaladtak. Volt benne harminc forint, meg ezüst fülbevaló. Utána ők visszamentek, vettek föl karót, azzal fenyegették az asszonyt, hogy megverik, ha kiabál. Mi elfutottunk, de a társunk elkezdte ütni az asszonyt - abból lett a súlyos testi sértés. Az asszony kiszaladt, kiabált. Mi hátra fordultunk, láttuk, hogy üti a társunk. Megijedtünk, szaladtunk el onnan. Futottak utánunk az emberek, vagy hárman-négyen. Átfutottunk a szántáson, nem kaptak el. Amikor már nem követtek, leültünk kártyázni az árokpartra, pénzbe. Nyertem vagy ezerkétszázat, utána jött egy asszony biciklivel. Egyik társam mondta, hogy ezt megcsináljuk. Én mondtam neki, hogy rossz érzésem van, nem kéne. Végül kikapta a társam a kezéből a táskát, elesett a nő a biciklivel. Kiabált, mi megint elfutottunk a szántásba. A közepében a társam elkezdte kotorni a táskát. Volt benne háromezernégyszáz forint, egy telefon, meg igazolvány. Eldobta a táskát, mi nem tudtuk, hogy van az asszonynál még egy telefon. A rendőrök körbevettek minket, engem, meg egy másik társamat el is kaptak. Elbújtam egy fa mögött, de engemet is elkaptak, megvertek, vittek vissza bilincsben a szántásba, hogy mutassam meg, hol a táska. Én meg nem tudtam megmutatni, mert azt a Gyula dobta el. Utána vittek fel a rendőrségre. Szóltak a szüleimnek is. Ott tizenkét órát voltam, aztán vittek fogdára, ott három napot voltam. Még nem volt tárgyalásom, hét hónapja vagyok előzetesben. A szüleim szoktak jönni. Ács-állványozónak akartam tanulni, be is fejezem, ha kint leszek. Itt bent varrni szeretek, odakint focizni szoktam. Otthon fát vágok, vizet hordok. Szeretek számítógépezni is, játszani. Karatés játékot például.
Dolgozni fogok, nem akarok szegény lenni. Szegény az, akinek nincs háza, koldus, kéregető. Én szeretnék házat, családot. De elsőnek az iskolát elvégzem.
(M. Á. 16 éves)
Kicsit olyan érzésem volt, amikor őt hallgattam, hogy ennek a történetnek valamelyik fele nem igaz. Viszont még akár igaz is lehetne, ebben az esetben pedig kicsit rossz a lelkiismeretem. De meglátják... Erőteljes testalkatú, nyílt tekintetű fiúval beszélgettem. Nem lesz sosem értelmiségi belőle, s bár jó fejűnek látszik, a negyedik-ötödik kérdésnél már érezni gondolkodásának korlátait. Közlési kényszere is lehetett, mert alig várta, hogy leüljünk beszélgetni. Mint aki dicsekedni akar? Az általa elmondottakra többször is visszatértem, a történetére vissza-visszakérdeztem. Kicsit zavarosnak, kicsit hihetetlennek tűnt, de mint tudjuk, az élet produkálja a legfantasztikusabb eseményeket. A történetét hivatalosan ellenőrizni nem állt módomban, de nagyon nem is szorgalmaztam, hiszen amit elmondott, az ugyanúgy ő maga, mint az esetleg másként hangzó valóság. Egy borsodi kisközségben élnek.
- Kilencen vagyunk testvérek, én vagyok az ötödik. Öt lány testvérem van. Két házunk van, egy régebbi, meg egy új. Lakjuk mind a kettőt. Vannak állatok, tehenek, lovak, szamarak, disznók, szárnyasok. Vannak földek, erdők. Falopás nincs, a gallyat viszik, de azt meg is engedjük.
Van apámnak szakmája, kőműves, meg kamionsofőr. Amikor ő dolgozik, akkor az egyik bátyám van az állatokkal. Elvégeztem a nyolc osztályt, állattenyésztőnek akartam levizsgázni, de bekerültem ide. Csak én vagyok büntetve, senki más nem volt még a családban. Jártam iskolába rendesen, olyan négyes tanuló voltam. Én nem is csináltam semmi hülyeséget, de volt egy ember, aki befolyásolható. Ő az egyik bátyám, az apám testvére.
Volt egy fehér ló, az öcsémnek a lova. Azt el akarta cserélni az egyik ismerős egy barnára, de én nem mentem bele. Akkor azt mondták a bátyámnak - aki vak és bolond is -, hogy én, meg az ő fia elloptuk a nyugdíját. Az ismerősök elvitték a rendőrségre, arra kényszerítették, hogy ezt mondja.
Jöttek a rendőrök, bevittek kihallgatásra. Felvittek Miskolcra, volt egy tárgyalás és úgy hoztak ide hat hónapja, azóta itt vagyok. A bátyám júniusban elmondta a rendőröknek, hogy megtalálta a pénzét, visszavonja a vallomását. Nem csinálnak semmit a rendőrök, azt mondták elsőként, hogy hosszabbítanak, mert a sértett nem jött el a tárgyalásra. Az újabb tárgyalás több mint egy hónap múlva lesz. Ha ott lesz a bátyám és elmondja, hogy nem loptuk el a pénzét, szerintem biztosan kiengednek. Le fogok ülni a bátyámmal beszélni, mesélje el, hogy hogyan gondolta ezt, miért csinálta? Én nem haragszom rá, nem tud gondolkodni. Lehet, hogy kérek tőle kárpótlást. Van egy korona legelője, azt elkérem tőle. Attól függ, hogy hogyan fogja elmesélni. Van barátnőm, már három éve. Ács szeretnék lenni, meg állattenyésztő. Sose akarok kifogyni az állatokból. Vennék egy házat, abba bútort, és úgy nősülnék, utána lenne egy, vagy két gyerek.
(Folytatjuk)
Pogány Gábor
Új hozzászólás