Bár ezesetben nem Debrecenről esik szó e sorok között, Nyíradony városa mégis ezer, meg egy elválaszthatatlan szállal kötődik a cívisvároshoz – ha csak nem az egész országhoz. A város önmagában különleges hangulattal, történettel és közösséggel rendelkezik, fényét ezúttal még inkább emeli, hogy idén három évtizede, hogy városi rangot kapott.
A Hajdú-Bihar megyei város, amely a szabolcsi térség előtti utolsó – nyír-neve ellenére – hajdúsági település. Magam családi vonalon is kötődöm oda, hiszen anyai ági rokonaim, családtagjaim kivétel nélkül Nyíradonyba valósiak. Ez önmagában nem is volna különösebben rendhagyó, annál inkább nevezhető azonban a régió egyik legkoncentráltabb városának, hogy a középiskolát számos nyíradonyival egy osztályban, évfolyamon végeztem el. Nem is beszélve arról, hogy már az általános iskolában is nagy örömöt váltott ki egyesekben, ha hangoztattam: én bizony szorosan kapcsolódom Nyíradonyhoz. Az anekdota pedig korántsem ér itt véget. A mai napig egyik legjobb barátom, mit ad Isten, ugyancsak erős nyíradonyi gyökerekkel rendelkezik. És most pedig túlzás nélkül állítom a következőket: amerre járunk, legyen az kocsma, fesztivál, utazás, vonat, az ország bármely pontja, szinte elképzelhetetlen, hogy ne akadjunk bele valakibe, aki vagy Nyíradonyból származik, vagy legalább egyvalaki a közvetlen környezetéből köthető az idén harmincéves városhoz.
No, de ennyit a személyes sztorizgatásról. Inkább nézzük meg, miért is olyan fontos Nyíradony a magyarság számára, mit adott nekünk ez a több évszázados múltú, illetve hazánk csaknem ezeréves történelmével egyidős terület, a hajdúság határán. Mind kulturálisan, mind pedig hagyományőrzés szempontjából rendkívül szoros a helyi közösség. A Harangi Imre Rendezvénycsarnok melletti parkban büszkén sorakoznak a magyar alapítóatyák, királyok mellszobrai, e békés terület pedig rendre a legnagyobb magyar ünnepeknek és emléknapoknak ad otthont úgy, hogy minden alkalommal országos világi és egyházi főméltóságok teszik tiszteletüket a közönség előtt. Szabadtéri színpadán a magyar irodalom legnemesebb alkotásai elevenednek meg. Folyamatosan fejlődik a város, hiszen többek között a betonpálya helyén, amelyen egykor még felhőtlenül rúgtam kisgyermekként a labdát, mára modern piaccsarnok és komoly, igényes sportpályák terülnek el. A Gúti erdőben magányosan, de korántsem csendesen várja látogatóit a Zsuzsi erdei vasút egykor zakatolt mozdonya, a Pusztatemplom, a máig működő vadászházak és mindezekkel együtt őseink felbecsülhetetlen hagyatékai.
A város infrastruktúrája évről-évre dinamikusan fejlődik, a nyári élet pezseg, attól függetlenül, hogy a sportrendezvényeken és a kulturális eseményeken összegyűlő nagyközönséghez képest is mindössze nyolcezren lakják Nyíradonyt. Apropó, sport. Futballcsapattal és idén megyei bajnoki címet ünneplő, neves játékosokat felsorakoztató női kézilabdacsapattal is büszkélkedhet a város, amely immár harminc esztendeje sorolandó Magyarország városai közé. Isten éltessen, Nyíradony!
Barna Marci
Új hozzászólás