Kaszás Regina a debreceni Valcer Táncstúdióban kezdte tánckarrierjét. Ám a korosztályos sikerek ellenére középiskolai évei végéhez közeledve úgy döntött, abbahagyja. Mint később kiderült, csupán átmenetileg, hiszen cirka egy esztendővel ezelőtt visszatérésre szánta el magát. Regina a kezdetekről, a visszatérésről és jövőbeni terveiről is beszélt magazinunknak. Reginával csaknem 20 éve ismerjük egymást, így tegező viszonyban maradtunk az interjú alatt is.
- Nem ritkaság, hogy egy sportolni vágyó kislányt táncolni íratják be a szülei. Nálad mikorra kristályosodott ki, hogy a tánc több lehet, mint hobbi?
- Hatéves koromban kezdtem el, főképp szülői hatásra a Valcer Táncstúdióban. Akkoriban még nem igazán szerettem ezt a sportot, egy-két év azonban elég volt ahhoz, hogy mindez megváltozzon. Ettől kezdve a tánc az életem meghatározó részévé vált. Később Nagyváradon folytattam a karrieremet, s két év alatt sikerült C osztályos román bajnokságot nyernünk a párommal. Az ifjúsági világranglistán pedig a legjobb ötven helyezett közé táncoltuk be magunkat.
- Sokáig bátyáddal, Kaszás Richárddal versenyeztél együtt. Mennyire sikerült félretenni az edzések fáradalmait és kihívásait, vagy épp a kevésbé jó pillanatokat otthon, mondjuk egy-egy családi ebédnél?
- Nyilván ennek előnyei és hátrányai egyaránt vannak. A testvéri kapcsolatunk kissé megsínylette a szakmai együttműködést, ezért úgy döntöttünk, hogy külön utakon folytatjuk pályánkat.
- Mennyire jelentett kihívást az, hogy új partnert találjatok?
- Ugyan mindkettőnknek sikerült új párt találnia, ám az enyém nem volt ideális, mindemellett a lelkesedésem is alábbhagyott. Ezért inkább az egyetemi tanulmányaimat helyeztem előtérbe, s úgy döntöttem, abbahagyom.
- Nem egészen egy évvel ezelőtt mégis a folytatás mellett döntöttél.
- Azon túl, hogy újra kedvem támadt a tánchoz, érdemes tudni, hogy a testvérem egy ideje már Amerikában él, jelenleg is versenytáncol, emellett a Fred Astaire Dance Studio-nál tánc oktatásával is foglalkozik. Amikor kinn jártam nála, elmentünk Las Vegasba, ahol fred astaire-világbajnokságon, a nosztalgia kedvéért, együtt is parkettre léptünk. Annak ellenére is harmadik helyezést értünk el, hogy nem volt sok időnk a felkészülésre. Azt talán mondanom sem kell, hogy mennyire jó érzés volt feleleveníteni a régi emlékeket. Ez még tovább erősített és újabb pluszt adott.
- Könnyen visszazökkentél az edzések és versenyek állandó körforgásába?
- Öt év után elég szép kihívás volt a visszatérés, hiszen újra kellett tanulnom a különböző mozgásformákat és lépéseket, illetve újra meg kellett ismernem a saját testemet. Ehhez pedig elengedhetetlen volt, hogy lelkes, segítőkész párt találjak magamnak.
- Sikerült?
- Egy nagyszalontai táncossal versenyzek, aki abszolút kézenfekvő választás volt, hisz mindenképp Nagyváradon terveztem tánckarrierem folytatását, mert ragaszkodom a régi edzőimhez, akikkel három évet és az újrakezdés időszakát dolgoztam végig. Nincsenek leküzdhetetlen távolságok, rugalmasan megoldhatók az edzések.
- Csaknem egy éve versenyzel újra. Hogy érzed, sikeres a visszatérés?
- Elfogultság nélkül mondhatom, hogy rövid idő alatt sikerült olyan szintre eljutnunk, amelyet mások talán sokkal hosszabb idő alatt érnek el. Szerencsére akadt néhány egészen kiváló eredményünk is az elmúlt évben: Szlovákiában és Szegeden is első helyezést értünk el, egy romániai versenyen pedig döntőig jutottunk. A legnagyobb sikerünk azonban egy román bajnoki második helyezés felnőtt B-osztályban, amelyet tavaly októberben szereztünk.
- Mint említetted, a tánc mellett tanulsz a Debreceni Egyetemen is. Könnyen össze tudod egyeztetni a tanulást az edzésekkel?
- Igencsak feszített a napirendem, hiszen angol, hon- és népismeret tanári szakon az egyetemi tanulmányaim célegyenesében járok, és most teljesítem az egy éves összefüggő szakmai gyakorlatom. Délelőttönként a józsai általános iskolában tanítok, délután pedig Nagyvárad felé veszem az irányt és edzek.
- Milyen „táncos” célokkal vágtál neki a 2020-as évnek?
- A visszatérés óta úgy érzem, hogy teljesen új ember lettem. Megváltozott a gondolkodásom is, így jelenleg az a célom, hogy minél több versenyen szerepeljünk a párommal, s azokon minél jobb eredményeket érjünk el. Mindeközben pedig jobb, elismertebb táncosokká váljunk.
Tóth Sándor
Új hozzászólás