A brazíliai világbajnokság csoportmérkőzéseinek második fordulója újabb tanulságokkal szolgál a labdarúgás iránt érdeklődőknek.
Az Olaszország-Costa Rica, Németország-Ghána, de az ausztrálok ellen nyögvenyelős holland győzelem, Spanyolország, Anglia kiesése komoly jel az öreg kontinens labdát kergetői számára. A világ- és európabajnok spanyolok kimondottan szánalmasan teljesítettek. Rooney, az angolok üdvöskéje nagy mellénnyel érkezett brazil földre. Kijelentése enyhén szólva is elhamarkodottnak bizonyult, miszerint az utóbbi idők legjobb szigetországi válogatottja állt össze. A csatár amúgy is adós a jó játékkal, pedig egyesülete, a Manchester United is mélyen a „zsebébe nyúlt”, csakhogy marasztalja, Robson kapitány is komoly szerepet szánt a támadónak. Eddig nem hálálta meg a belé vetett (pénz)bizalmat. A kijelentése pedig, a válogatott teljesítményét megismerve, több mint malőr, inkább nagyképűség.
Az európai csapatok még, úgy-ahogy elvannak egymással. A spanyol tiki-taki iskola, illetve az angolszász kapu elé ívelgetések mintájára szervezték meg taktikáikat, állították fel hadrendjüket. A világbajnokság két fordulója után bátran állítható: az európai foci elavulttá, öregurassá vált.
Tehát a világbajnokság negatív meglepetéseit az európai válogatottak okozták. A pozitív, az eddig zsigerből leírt kiscsapatok vitézkedése. Megtanultak focizni! Costa Rica vagy Ghána olyan játékot mutatott, amely talán a jövő futballja lesz. Kitűnő erőnléti állapotú, gyors, labdával bánni tudó, taktikailag fegyelmezett játékosok. Jó adag lelkesedéssel és fanatizmussal játszanak. Hozzájuk képest Európa lasztiüldözőiből verbuvált nemzeti együttesek úgy tűnnek, mint az öregek napközi otthonai ad hoc, mankóval sörmeccseket játszó tizenegyei.
Még az olyan „kutyaütő”-nek titulált válogatottak, mint Ausztrália vagy Irán is erősen megnehezítették a hollandok és az argentinok dolgát. Az irániak hihetetlen futóteljesítményükkel is felhívták magukra a figyelmet. Képeseknek bizonyultak tíz méteren húszat verni (na jó, valamivel kevesebbet) az argentin játékosokra. Érdekes párbaj lenne Robben és egy iráni labdarúgó versenyfutása.
Az európai fociról leírtakat jól példázta a Belgium-Oroszország mérkőzés. Unalomba fulladt a meccs. Mindkét fél betonvédekezésből próbált meg támadásokat indítani, egyik oldalon sem sok sikerrel a végeredmény azért 1:0 a belgáknak). A Maracana stadion közönsége egykedvűen, csendben figyelte a történéseket. Néha füttyszó is hallatszott. Hetvenháromezer néző szurkolt volna, ha lett volna mihez. Könnyen meglehet, a meccs után néhányan visszasétáltak a pénztárhoz, visszaigényelni jegyük árát, mert nem azt kapták, amit vártak. A meccs színvonala megye kettő szintűre sikeredett, méltatlan a világbajnoksághoz.
A magyar válogatottnak azonban még ez az avitt európai foci is fényévekre van. Lassan vészt jóslóan figyelmeztethetjük a honi aranylábúakat: vigyázzatok, jön a Feröer-szigetek, vagy Türkmenisztán félelmetes tizenegye!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás