A napi.hu egy német cégalapítással foglalkozó szervezet összegzését közölte. A felmérés szerint körülbelül hatszázezer magyar dolgozik külföldön. Legtöbben Angliában (300 ezren) és Németországban (135 ezren) vállaltak munkát. A tengerentúl dolgozó honfitársaink számáról nincs adat.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a honi munkaerő kivándorlása nem az Orbán kormány regnálása alatt kezdődött, de az elmúlt kormányzati ciklusban százezerre tehető azok száma, akik külföldön kezdték keresni boldogulásukat. Egyszerűen arról van szó, hogy a magyar munkaadók jó része nem tud, de nem is akar olyan bért adni, amiért érdemes volna itthon maradni. Az ember kínjában vigyorog, amikor esetleges lakásvásárlására próbálja összekaparni a pénzt. Százötvenezres nettó jövedelem mellett öt és fél évébe kerülne tízmilliós hajléka árának összegyűjtése. Ez idő alatt nem eszik, nem iszik, nem költ semmi másra. Mivelhogy a megszorításokba húsz napon belül belepusztulna, kénytelen magára is költeni, így pedig a vételár összespórolása a végtelenbe nyúlik. „Vegyen fel kölcsönt!” – javasolják. Azzal is ott van, ahol a part szakad. Évtizedekig fizetheti a részleteket. Csak lemondással járó kilátástalan jövő elől menekülve igyekeznek külföldön munkát vállalni, lehetővé téve egy belátható időn belüli gyarapodást.
Az állampolgárok egy része nem érzi jól magát szülőhazájában. A közmunkáért kézhez kapott negyvenezer forintból lehetetlen megélni, bár néhány országgyűlési képviselő az ellenkezőjét állítja. Javaslom, próbálják ki! A pályakezdők nevetséges fizetéséből sem lehet jövőt építeni. A minimálbér környékén foglalkoztatottak százezrei egyik napról a másikra tengődnek. A felsoroltak legalább egymillió munkavállalót tesznek ki. Ha csak két eltartottal számolunk, akkor is három millió szegény él Magyarországon…, persze ennél több, hiszen a regisztrált munkanélküliek (még mindig többen vannak háromszázezernél), a nem regisztráltak (nem tudjuk mennyi), az alacsony nyugdíjú idősek száma jelentős mértékben emeli a szegények számát.
Itthoni felmérések szerint lelépne a magyar fiatalok fele. A szülők szerint gyermekeiknek csak az a lehetőség marad, hogy felrúgva minden családi és állampolgári köteléket, elmennek külföldre szerencsét próbálni. Baráti, ismerősi körömben minden második külföldön keresne, vagy keres pénzt. A lányom is Finnországban képzeli el a jövőjét.
Ezen közben a kormányzati kommunikáció azt sulykolja, hogy Magyarországon csökkent legnagyobb mértékben a munkanélküliség az EU országokkal összevetésben, s az elmúlt négy évben százhuszonötezer új munkahelyet teremtettek. De akkor az utóbbi négy évben miért hagyta el az országot százezer ember?
A tények és a kommunikáció köszönő viszonyban sincs egymással. Míg honfitársaink közül sokan a mai napig úgy érzik, hülyének nézik őket, amikor nap, mint nap mossák az agyukat, miszerint a látszat csal, mert valójában „Magyarország jobban teljesít”. Ezzel szemben azt látják: négymillió szegény, közel négyszázezer munkanélküli, kétszázezer közhasznú munkás, minimálbérért dolgozó százezrek. Ez a valóság.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás