Fenntartható-e az élet? - Ezt a kérdést járta körbe dr. Végh László fizikus, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport tagja, április 9-én a Belvárosi beszélgetések nevű programon belül a Debreceni Belvárosi Közösségi Házban tartott előadásán.
Dr. Végh László évek óta foglalkozik a fenntarthatóság problémájával, számos értekezése, tanulmánya jelent meg ebben a témakörben. Véleménye szerint a jelenleg fenntartható fejlődésnek nevezett dolog ebben a formában már nem tartható fenn. Európát egy gyorsvonathoz hasonlította, amely egyre csak robog a szakadék felé, amit még nem vett észre. A média, a reklámok mind a túlzott, felelőtlen fogyasztást hangoztatják, minden nap ezek az ingerek érnek minket. Ez nagyon megnehezíti a gondolkodásunk átállítását, mert látszólag senki, semmi nem támogat ebben minket.
Pedig a fenntarthatósághoz vezető út első lépcsőfoka a gondolkodásmód átállítása. Az egyetlen kivezető út az egyénekben kezdődik. Amint valaki látja a másikon, hogy másképpen is lehet csinálni (ráadásul jobban), ő is a változás, változtatás útjára léphet. A leghatékonyabb elsajátítás az emberről-emberre történő tanulás folyamata.
A legnagyobb kincsünk az édesvízkészletünk és a termőföldünk. Erre a két dologra nagyon ügyelnünk kellene, ezekben rejlik ugyanis a fennmaradásunk kulcsa. Mi mégis pazaroljuk a vizet (még a wc-t is ivóvízzel öblítjük), műtrágyával mérgezzük a földjeinket, gépiesítve teszünk rajta erőszakot. Több ezer évig sikerült együttműködnünk a természettel, de az utóbbi időben ez teljesen felborult. Az együttműködés mára teljes kihasználássá fajult.
Végh László három fontos tanácsot adott. Először is fontos, hogy gyermekeinket ne a gépek neveljék fel. Persze ma már az online világban való tájékozódás nélkülözhetetlen, de emellett boldogulniuk kell az offline világban is. Másodsorban nekünk is hasznos tudással kell rendelkeznünk. Olyannal, ami biztosítja a fennmaradásunkat abban az esetben is, ha valami katasztrófa történne. Harmadrészt pedig figyelnünk kell a jövőnkre. Nagy hibája az emberiségnek, hogy csak a jelent nézi, és a közeljövőt, de távolabb nem tekint. Pedig minden mai cselekedetünk, vagy éppen nem cselekedetünk hatással van a jövőnkre, a fennmaradásunkra.
U.A.
Új hozzászólás