Október 23. nemzeti ünnep. Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 58., a harmadik köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója.
Ezen a napon vette kezdetét a XX. századi magyar történelem egyik legfontosabb eseménye. Ekkor, a már hetedik éve elnyomó szocialista rendszer, és a szovjet megszállás ellen lázadt fel a magyar nép. A budapesti diákok szervezte tüntetés volt hivatott kifejezni a fennálló rendszerrel szembeni elégedetlenséget.
A Szovjetunióban a sztálini időszak utáni enyhülés hatással volt a hazai kommunista vezetésre is. Az addig egyed uralkodó Rákosi Mátyást elmozdították miniszterelnöki posztjáról, de meghagyták a Magyar Dolgozók Pártja élén. Felszámolták a magyar gulágokat, megszüntették a kitelepítéseket, felhagytak a padláslesepréssel, a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásával. Az intézkedések azonban nem hozták meg a várt eredményeket. Ráadásul Rákosi potenciális veszélyként maradt jelen a hatalomban. 1956-ra az elégedetlenkedők egyre több formában és helyen vitatták meg a helyzetet, nyilvánították ki véleményüket (Petőfi kör, Műszaki Egyetem).1956. június végén Poznanban munkáslázadás tört ki. A kormányerők felszámolták, vérbe fojtották, a megmozdulás sztálinista vezetők „fejébe” került. A lengyel példa azonban komoly lökést adott a hazai ellenzéknek. A viták után tetteket akartak.
1956. október 6-án, Rajk László újratemetésére rengetegen mentek el. Rajk személye nem indokolta ekkora tömeg megjelenését. A demonstráció nem is annyira Rajkért szerveződött, hanem a kommunista vezetés felé kívántak, egyelőre burkolt üzenetet intézni, jelezve a nép egyre növekvő elégedetlenségét. Már akkor elég lett volna egy szikra.
1956. október 23-ra budapesti diákok szerveztek tüntetést, amelyet először engedélyeztek, majd betiltották. Ennek ellenére tömegek vonultak az utcára. Követelték Rákosi eltávolítását, Gerő Ernő leváltását, Nagy Imrét miniszterelnöknek, a szovjet hadsereg távozását. A kommunista rendszerrel szembeni szakítás jelképévé lett, amikor a nemzetiszín zászlóból kivágták a kalászos címert. A tüntetők a Kossuth címer visszaállítását követelték.
A békés tüntetés estére fegyveres összetűzéssé fajult. A Rádió Bródy Sándor utcai székház előtt gyülekezők a követeléseik rádióban történő felolvasását kívánták, amikor közöttük és a Rádiót védő karhatalmisták között tűzharc tört ki. Sokáig tartotta magát az a verzió, miszerint az épületet védők lőttek először. Újabb kutatások eredményeként egyre valószínűbbnek tűnik a provokáció. Az sem lehet véletlen, hogy a békés tüntetés átmenet nélkül váltott át fegyveres összetűzésbe. A mai napig megválaszolatlan kérdés: a tüntető tömegnek honnan és hogyan lett hirtelen fegyvere?
A tüntetők elfoglalták a Rádió székházát. A felkelés a kormány bukásához, a szovjet csapatok időleges visszavonulásához vezetett. A vöröscsillagos katonák nem hagyták el Magyarországot, csak a fővárosból távoztak.
A magyar kormány élére Nagy Imre került. Megkezdődött a demokratikus átalakulás, a többpártrendszer visszaállítása, a Varsói Szerződésből kilépés. Normalizálódni látszott az élet. A kormány a Szovjetunióval tárgyalásokat folytatott az ideiglenesen hazánkban állomásozó csapatainak kivonásáról. Az orosz tárgyalási készség figyelem elterelésnek bizonyult, mert november 4-én koncentrált támadást indítottak a főváros ellen. Az orosz csapatok november 11-re felszámolták a forradalom fegyveres ellenállását. Szovjet segítséggel, Kádár János vezetésével, újra kommunisták kerültek hatalomra. Megkezdődött a megtorlás.
1989. október 23. újabb jeles napja a történelemnek. Szimbolikus az esemény. Amit ’56-ban vérbe fojtottak, 1989-ben sikerült. Megbukott a kádári kommunista rendszer, s Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök, a Parlament erkélyéről kikiálthatta a Magyar Köztársaságot.
Mindkét sorsfordító, felemelő eseményt az 1990. évi XXVIII. törvény iktatta a nemzeti ünnepek sorába.
Az ’56-os forradalom és szabadságharc több eseménye még nem teljesen feltárt. A mai napig nem tudni, hogy október 25-én a Kossuth téren összegyűlt tömegbe kik lőttek bele? Könnyű lenne az AVH-ra fogni. Az esemény azonban ennél sokkal összetettebb. Október 30-án a MDP Köztársaság téri székházának ostroma is értelmetlennek bizonyult, ugyanis a ház védői és a forradalmi erők képviselői előző este megegyeztek az épület kiürítéséről. Az sem lehetett indok, hogy az október 28-án feloszlatott AVH 46 egyenruhása tartózkodott a székházban. Több kisebb esemény esetében hasonló a bizonytalanság.
A fentebb sorolt történelmi bizonytalanságok, hiányosságok ellenére vitathatatlan tény: 1956 őszén az elnyomó rendszer elleni forradalom és szabadságharc zajlott. Tisztelet illeti a részt vevőket, főhajtás a szabadságharc áldozatainak. A lehetetlent próbálták kiharcolni. A világ legerősebb hadserege ellen küzdöttek, hogy az elnyomást újra demokrácia váltsa Magyarországon.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás