Az OTP Bank Liga 15. fordulójában a bajnoki címvédő, Európa Ligában vitézkedő MOL VIDI FC látogatott a Nagyerdei Stadionba. A kevesebb, mint háromezer néző előtt lejátszott összecsapáson Herczeg András csapata minden követ megmozgatott azért, hogy feledtesse értékelhetetlen diósgyőri teljesítményét, ám a pontatlan befejezések megbosszulták magukat, és végül a fehérváriak Nego találatával mindhárom pontot elvitték Debrecenből.
Herczeg András ezúttal a Nagy-Kusnyír, Szatmári, Pávkovics, Barna-Varga, Tőzsér, Haris, Bódi-Szécsi, Avdijaj összeállítású névsornak szavazott bizalmat, mely már a legelső pillanattól nagy elánnal vetette magát küzdelembe.
A debreceni csapat agresszivitása és stílusa kis túlzással a legdicsőbb DVSC-korszakot idézte, amikor is vendégeskedhetett bárki a Nagyerdőn, az első negyedórában garantáltan a kapuja elé szegeződött. Ez történt most Marko Nikolic fiaival is. Az intenzív debreceni rohamok több ígéretes gólhelyzetben csúcsosodtak: az első tíz percben Avdijaj és Haris is megszerezhette volna a vezetést, ám a fehérváriak mindkét lehetőséget megúszták.
Ennek ellenére úgy tűnt, csak idő kérdése, mikor kerül előnybe a nagy kedvvel és még nagyobb energiával futballozó hazai gárda. Tőzsér és Haris hatalmas mezőnymunkát végzett, Kusnyír jól lépett fel a támadásokkal a szélen, támadóink megmozdulásai pedig rendre magukban hordozták a gólveszélyt. Majd ahogy telt az idő, úgy sűrűsödtek a bosszantó hibák a támadógépezetben, és a Vidi is egyre többször látogatott el Nagy Sándor kapuja elé.
A 32. percben Tőzsér végezhetett el szabadrúgást ideális szögből és távolságból, ám életerős, rövid sarok irányába tartó próbálkozását Kovácsik szögletre ütötte. Nem sokkal később pedig beigazolódott félelmünk: Nego használt ki egy pontatlanságot, kicselezte Nagy Sándort, majd a hálóba lőtt. Az a fajta provokáció viszont, melyet gólöröm címén művelt a debreceni szimpatizánsok előtt, sajnos mindent elárul a vendégcsapat habitusáról. Nem az első, és vélhetően nem is az utolsó ilyen eset volt ez, így hát minimum elszomorító, hogy egy olyan csapat, amely kiemelkedik a honi mezőnyből, emellett nemzetközi fronton is képviseli hazánkat, ilyet megenged magának. A sárga lap természetesen elmaradt, de Vinicius büntetlenül hagyott könyököse, valamint a folytatás ismeretében leszögezhetjük, ez csak egyetlen eset volt Iványi sporttárs hátborzongató ítéletei között.
Merthogy a második félidőben számtalan fehérvári műesés és színészkedés maradt megtorlatlan, és Fiola tizenhatoson belüli kezezésénél, illetve Takács Tamás lerántásánál is néma maradt a síp. Ezzel együtt csapatunk minden tartalékát mozgósította az egyenlítés érdekében. Beszállt Takács Tamás, aki később ígéretes helyzetben bombázott a kapu fölé. Tőzsér mellett Avdijaj is veszélyesen játszott, siker azonban nem koronázta egyikük erőfeszítését sem.
A mérkőzés sajnos iskolapéldája volt annak, ahogy egy nagycsapat némi rutinnal és szerencsével felülmúlja a derekasan és szimpatikusan küzdő kisebbet. Mert hát hiába a számtalan esély, ha mindegyik kihasználatlan marad.
Győzelmével a fehérvári együttes az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően ismét kibabrált kedvenceinkkel, a DVSC pedig elveszítette hazai veretlenségét a szezonban.
Tóth Sándor
Új hozzászólás