Magyarvalkó Erdélyben, Kolozs megyében, Kalotaszegen található. Nem a vidéket felkeresők megszokott útvonalán fekszik. Bánffyhunyad felől Kalotaszentkirályt elhagyva, Nagykalotánál balra tér le egy, amúgy jó minőségű út. Két kilométert haladva elsőként a hegyoldalra emelt református templom pillantható meg, majd rövidesen betérhetünk a völgyben meghúzódó faluba is.
Magyarvalkó nevét a szláv vlk-ből eredeztetik. Jelentése: farkas. Itt található az egyik legszebb román kori templom, melyet 1261-ben építettek. A reformáció idején bővítették. A 17. században kőfallal látták el, melyeket a két bejáratnál kis tornyokkal erősítettek meg. Maga a templom kazettás mennyezetű. A fakazetták a 17. század végétől átfestetlenek. A templombelső a kalotaszegi motívumokkal és szőttesekkel díszített. A templomot 1974-75-ben felújították. Ekkor találták meg az építmény csontkamráját, amelyben a tatárdúlás áldozatainak maradványai nyugodtak.
A templomhoz nem vezet út. A kopjafás temetőn keresztül közelíthető meg. Mint az erdélyi isten házák többsége, ez is erődtemplom. Ott jártamkor kiderült, hogy a templomot nem is egy, hanem két erődfal veszi körül. A külső fal U-alakú. A hegy felől védte az egyházi építményt, a belső azonban körkörös, háromméteres falakkal, egymástól szabályos távolságra kialakított lőrésekkel. A fentebb említett két fazsindelyes torony alatti bejáratokon lehet a védett területre lépni. A tornyocskák alá padokat helyeztek, hogy a hegyoldalba felmászó hívek, főleg öregebbjei, megpihenhessenek. Feljutni komoly fizikai teljesítmény. A helyiek azt vallják, aki már nem képes az istentiszteletre felgyalogolni, annak feladhatják az utolsó kenetet. A templombelsőbe is két helyen léphetnek be. Előttük kékre festett, fakazettás mennyezetű esővédők, szintén padokkal, melyek szolgálják az érkezettek pihenését, de a mise kintről történő hallgatását is. Az esővédő plafonja kazettáinak érdekessége, hogy csak a középső díszített, a többi egyszerű kékre mázolt.
A kereszténység kezdetétől szokás az elhunytakat a templom körül eltemetni. A valkói nyughely különlegessége néhány sírkő, melyeket az elhalálozott neme szerint kékre, illetve pirosra festettek. E jelképpel tették keretessé az eltávozottak életét, hiszen a csecsemőket is kékbe, rózsaszínbe öltöztették. A temetőben sétálgatva feltűnt, hogy a sírokat csak függőleges sírkövek jelzik, fedőlapot nem találni.
A temető telis-tele gyümölcsfával. A látogatónak az a gondolata támad, mintha itt működne a reinkarnáció, amikor a porladó testek, nedvek a gyümölcsöket éltetik, körték, szilvák, almák formájában kezdve új életet.
Még mielőtt valaki önfeledten gyümölcsszedésbe fogna, tábla figyelmezteti a miheztartásra, ugyanis az ott szedett gyümölcs húsz százaléka a tiszteletest illeti. Ha bort készítenek, pálinkát főznek belőlük, ugyanúgy kéttized beszolgáltatás fejében tehetik. Arrafelé nehezen tudják Isten szolgáit fizetni, így természetbeli hozzájárulással igyekeznek őket megtartani, mert ha eltávozik, reménytelen helyére másikat találni.
A temető északi részén különleges kis faépület áll. Jelenleg a zarándokoknak biztosít szálláshelyet, de egykoron Jékely Zoltán tartózkodási helye is volt. A költő írásokban, versekben termékeny időszakot töltött Valkón, amiről a Kalotaszegi elégia c. kötete is tanúskodik. A háztól gyönyörű kilátás nyílik a falura és a környező, hét-nyolcszázméteres hegyekre. A látványban gyönyörködve érthető meg Jékely Zoltán helyválasztása. A panoráma bizonyult múzsájának, adta az ihletet a fennkölt gondolatoknak.
A környéket szavakkal leírni szegényes, annyira szép, annyira békés. El kell menni. Látni kell és érezni.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás