Közeledik november elseje, mindenszentek és halottak napja, amikor hagyományainkhoz híven ismét gyertyafénybe borulnak a temetők. Gyakran, tévesen egyszerre említik ezt a két különálló keresztény ünnepet, amihez manapság az angolszász területekről elterjedt halloween-t is társítjuk.
Mindenszentek előestéjéhez kapcsolódik, mára az egész világon október 31-én ismerté vált halloween ünneplése, mely ősi kelta halálkultuszokból született. A kelták hittek a túlvilágban, és abban, hogy ekkor a legvékonyabb a választóvonal az élők és holtak világa között. Ezért ijesztő jelmezekbe bújva próbálták megtéveszteni, így elűzni a kóbor szellemeket. A tengerentúlon ma is hasonlóképpen parádéznak, igaz csak a mulatság kedvéért.
Mindenszentek napján a katolikus egyház azokról a szentekről emlékezik, akiket a naptár név szerint nem említ. A kilencedik századtól az egész katolikus kereszténység ünnepe lett, bár önállóságát, liturgikus rangját az idők során részben elvesztette. Gyakorlatilag a halottak napjának előestéjévé vált.
November másodika a halottak napja, melynek fő üzenete a holtakért való imádkozás. 998-ban kezdődött, de csak a tizennegyedik századtól épült be hivatalosan az egyház szokásai közé, amelyből általános népi megemlékezéssé nemesedett.
Ezeken a napokon hagyománnyá vált a temetők látogatása, sírok díszítése, gyertyagyújtás az eltávozottak üdvéért. Régi hiedelmek szerint ilyenkor a halottak lelkei hazalátogatnak, ezért a családi vacsorán számukra is jutott teríték, gyertyákat, lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. Esetleg addig tettek látogatást a temetőben, hogy nyugodtan körbejárjanak. A gyertyagyújtás célja (ami az örök világosságot jelképezi), hogy a véletlenül kiszabadult lelkek fényénél újra visszataláljanak sírjaikba és ne kísértsék, ne nyugtalanítsák az élőket. Azért szépítik a sírokat, hogy a halottak maradjanak nyughelyükön.
D. B.
Új hozzászólás