A DEAC férfi kosarasai ismét fájdalmas vereséget szenvedtek. A látottak és a tények fényében pedig egyre világosabbá válik, hogy mind a kispadon – így az öltözőben is –, mind pedig a játékosmozgás fényében jelentős hibák mutatkoznak a csapategységet illetően. A felsőházi reményekkel útnak indult hajó az alsóház mély bugyraiba süllyedt.
Bíztunk benne, hogy az igencsak vitézkedő Sopron ellen is hasonló örömökben lehet részünk, mint néhány meccsel ezelőtt a Körmend ellen. Miért ne szakítanánk meg az SKC menetelését? Sajnos a valóság jókora pofonnal térített észhez. A hírek beigazolódtak, David Dedek nem kicsit lóg kifelé a DEAC berkeiből. Ahogy már korábban is hallani, olvasni lehetett, az öltözőben nem kimondottan baráti a hangulat, mindez pedig a pályán is jócskán látszik. A vonalnál álló dobók szinte semmiféle védelmet nem kapnak a saját palánkjuk előterében mozgó játékosoktól, ezzel szemben a támadás rendre hosszas és túlcifrázott figurák, passzok miatt bukik el, a labda pedig az ellenfél kezében landol. Mindez a negyedik helyen Debrecenbe látogató Sopron ellen is látszott. David Dedek számára pedig három negyeden át állt a lehetőség, hogy megfogja a jóval erősebb formában lévő mosoniakat. Nem sikerült. Az utolsó játékrészben mintha halvány szikrája sem lett volna meg a lelkesedésnek, a taktikus, szervezett kosárlabdának. Hibát hibára halmozva kapott ki kétszámjegyű különbséggel a DEAC – az első félidei tízpontos vezetést követően. Jól láthatóan a magas figurára alapozott, kétcenteres játék korántsem válik be, a szlovén vezetőedző mégis további erőltetett cserékkel hátráltatta a mérkőzés szempontjából jelentős hibákat vétő csapatát – a végeredmény rovására.
Mi több, ezen az estén szembetűnő volt, hogy milyen elhibázott igazolásokkal gyengült a Debreceni Egyetem alakulata. Djordje Drenovac, Polyák László, Tóth Ádám megtartása, Mócsán Bálint leigazolása, majd sérülés utáni magabiztos alapemberként játszatása – a teljesség igénye nélkül – a kulcsjátékosok szempontjából természetesen magától értetődően szükségszerű, ezzel szemben például az épp Sopronban brillírozó Valerio-Bodon Vincent elengedése jelentős hibának bizonyult, hiszen már fekete-fehér szerelésben is sorjázta a hasznos és eredményes passzokat, akárcsak a hibátlan hárompontosokat. Hasonló okoknál fogva hiányzik az elöl és hátul egyaránt helytálló egykori kapitány, Bognár Kristóf, akinek elküldésével a SZEDEÁK járt igazán jól. Ami azt illeti, egybehangzó vélemény volt korábban, hogy a gyakori edzőváltás sem tesz jót a csapategységnek, most mégis úgy tűnik, a kispad első embere körüli változások új fényt, változatosságot hozhatnának a DEAC kosárlabdázóinak életébe, s talán az öltözői hangulat is egészen más lenne, a mutatott játékkal egyetemben. Tóth Ádám nyilatkozata azonban mindenekfelett kiemelendő, miszerint előre kell tekinteni és azon dolgozni, hogy minél közelebb kerüljünk céljainkhoz, mert a cívisváros és a Debreceni Egyetem igenis megérdemli, hogy az elmúlt évekhez és a történelemhez méltó élcsapata legyen, amelytől bárki joggal retteghet. Addig pedig marad az alsóház, és a matematika, hogy miképp lehetne menteni, ami menthető…
Boldogabb új esztendőt a fekete-fehéreknek! Hajrá DEAC!
Barna Marci
Új hozzászólás