Angyalom! Csak egy ezeresé’ eladó a világ

Cipőturi - honnan szerzik?

Sok az érdeklődő, kevés a vásárló - az egyik eladóknak volt ez a véleménye, pedig hömpölygött a tömeg a Mihály napi vásáron, a hét végén, a Böszörményi úton. Hivatalosan ezerkétszáz eladó kínálta portékáit, bár túlzónak tartottam e számot, hiszen korábbi vásárokon a Békessy utcán is álltak sátrak és a Böszörményi úton is a Doberdó utca közelében találhatták meg az utolsó árusokat.

Az árusok szerint az emberek nem vásárolni, hanem enni jöttek. Kaphattak 350-400 forintért lángost. Ha tejföl és sajt is került rá, egy százassal többet is kóstált. Székely kürtös kalácsért egy Mátyás király bankót kértek. Kérdeztem az egyik sütőt: mi a különbség a sima és a székely kürtös kalács között. A válasz meglepő: semmi, csak a székely név jobban vonzza az kóstolni akarókat. Aki sörrel oltotta szomját, általában négyszázért tehette korsójával.

A vásár Békessy és Doberdó utca közötti szakaszát megszállták az Erdélyből érkezett cigányárusok. Áfonyatöveket kínáló család Kovásznáról érkezett, ágyneműt áruló Székelyudvarhelyről. Egy férfi, vállára vetett női hálóingekkel sétált fel-alá. Albániából jött az amúgy szovátai árus. A szkipetárok földjére is mennek vásározni, csakhogy haszonra tegyenek szert. Egy perc alatt virtuálisan bejártuk Erdélyt. Szóba került a parajdi sóbánya, a korondi fazekasok, a Békás-szoros, és természetesen a szovátai Medve-tó, ahol az ember felfekszik a vízre, akár könyökölhet is, és hosszú perceken keresztül feküdhet rajta anélkül, hogy elmerülne, mivelhogy jelentős a víz sótartalma. Egy csíkszeredai árussal egyet értettünk, a bajuszosok tartsanak össze (bajuszos vagyok, ő is az volt), s ezt ürügyül használva rám akart sózni egy köteg 46-os méretű zoknit (az én lábam negyvenes, ha megdagad). Hezitálásomat látva bajuszakasztást helyezett kilátásba, de végül békével váltunk el. Arrébb testes férfi aranyozott karórát. „Eredeti Rolex, csak magának 1500-ért.” - közölte fojtott hangon, miközben idegesen pislogott a közeledő közterület felügyelők felé. Az óra akkor Rolex, ha én pálpusztai sajt vagyok. Erdélyiekkel kötözködve, végig azon vigyorogtam, hogy kínai bóvlit akartak az emberre sózni.

A vásár magja felé haladva, a Békessy utca kiágazásánál egy széken Juhász Lajos bácsi üldögélt. Kezében gitárral hetvenes évek slágereit énekelte.

- Egy kis nyugdíj-kiegészítés - közölte kérdésemre, de hirtelen marketingessé változott. Kezembe nyomott egy prospektust, amely erdélyi kirándulásra invitált. - Végig én fogok énekelni – büszkélkedett. - Buszon, szálláshelyen, de a parajdi sóbányában is nyomni fogom - aztán Deep Purple Füst a víz felett című számára zendített rá. Magyar nyelven énekelte. Így még nem hallottam.

Két rossz képű alak újságolta egymásnak: a „viszkis” megint itt van. Valóban. Kínálata az „alcaponés” bögrétől, egyházi motivumokat tartalmazó tányérokon át az ember méretű vázáig ívelt.

A Bolyai utcánál szoborember merevedett. Csak akkor mozdult, ha valaki pénzt dobott kalapjába. Nem kellett zsibbadnia, gyorsan gyarapodtak a huncut fillérek, de volt a kalapjában papír kétszázas is, ami már rég nincs forgalomban

A régi idők vásárában „… mi szem, szájnak ingere…” (Arany János: A walesi bárdok). Annyi mangalica talán nincs az egész országban, amennyi kolbászt, szalonnát kínáltak ilyen címszóval. Nem kellett a portékát borsozni, mert az áruk volt az. Malomkő méretű tehénsajtok megszegésre vártak. Házilag készült női topánkát és férfi csizmát is hazavihetett a vásárló, mindössze tizenkétezer forint leszurkolása után.

Elpilledve bandukoltam kocsim felé. A sátrak mögül dél-amerikai muzsika szólt. Csak peruiak lehettek, akik évről-évre részvevői a vásárnak. Csalódottságomra, csak egy szem kreolbőrű fújta a pánsípot. Korábban nagyobb csapatok népszerűsítették a kellemes dallamokat, sőt emlékszem egy alkalomra, amikor a Naplóban hirdetve kerestek tagokat perui együttesekhez. Egy alkalommal láttam, amint a kora nyári melegben izzadó „peruiak” arcát csíkozta a verejték, mivel magyar vállalkozókat kentek be kakaóporral.

A Böszörményi út és a Doberdó utca sarkán még kiszúrtam a Suzuki Wagonból traffizó rendőröket. A Doberdó utcán 30 km-es tábla lassítja a forgalmat, már aki ezért hajlandó fékeznie kocsija lendületét. „Kaszálhattak” a rend őrei. Feljebb a Böszörményi úton rendőri ellenőrző pontot alakítottak ki, ahol két tucat rendőr vizslatta a forgalmat. Józsánál súlyos balesetnél helyszíneltek: motoros ütközött személykocsival. A mentőhelikopter útközben repült el a fejem felett.

Ősszel újra megrendezik Mihály napi vásárt. Mindig remélem, hogy érdekesebb lesz, mint az előző, mert a mostani eléggé unalmasra sikeredett.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.