Ady Endre a magyar irodalom kiemelkedő alakja. A 20. század elején új témákkal, alkotási móddal és újfajta verseléssel robbant be. Gyökeresen átalakította a magyar lírát. Gőgös zsenitudatával önmagát különbnek látta.
Az időjárás is kedvezett és a szervezők is jó munkát végeztek, mert a résztvevők elégedetten szóltak arról a családi napról, amelyet szeptember 18-án, vasárnap tartott a DISZ Közéleti, Kulturális és Sportegyesület, valamint a DISZPolgár magazin szerkesztősége a Debrecen melletti Fráter tanyán.
A Kossuth-díjas Kubik Anna, a Csokonai Színház társulatának tagja a magyar kultúra szolgálatában nyújtott magas színvonalú és odaadó munkásságáért Tolnay Klári-díjban részesült.
Új tanév kezdődött. Friss jövevények népesítették be a középiskolai kollégiumot. Csupa, egymásnak ismeretlen fiú és lány egy fedél alatt. A másodikon a fiatalembereket, az elsőn az ifjú hölgyeket helyezték el.
Minél idősebb az ember, annál többet foglalkozik a halállal. A Kaszás előbb-utóbb jelentkezik, de idejét senki sem sejti. Sokan szeretnének még sokáig élni, mert még terveik vannak. Mások már csak a halált várják: elfáradtak, fáj mindenük, úgy pedig nem élet az élet.
A szomszédasszony hirtelen témát váltott. - Irmuskám, ahogy főzted a kávét, hátulról jobban szemügyre vettelek. Ne, haragudj meg, de mintha az utóbbi időben felszaladt volna rád néhány kilócska.
- Mindig a legkisebbet küldik vásárolni – poénkodnak a férfiak, ha vásárlás közben futnak össze ismerőseikkel, igyekezve palástolni „megaláztatásukat”, miszerint kézzel-lábbal tiltakozásuk ellenére a gyengébbik nem házi teendők végzésébe kényszerítették őket.
Költő és orvos,akiről Borbély Szilárd így nyilatkozott: „Üdítő ez a szabad hang, amely finom eszközökkel, kevés mozdulattal mutatja fel a szöveg mögött megbúvó értelmet, amely a dolgokra való eddigi rápillantás számára láthatatlan szokott maradni.” A stílusa komolysága megelőzi a korosztályát.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.