A szomszédasszony hirtelen témát váltott. - Irmuskám, ahogy főzted a kávét, hátulról jobban szemügyre vettelek. Ne, haragudj meg, de mintha az utóbbi időben felszaladt volna rád néhány kilócska.
Ami igaz az igaz, Síposné, férje halála után már nem szívesen mozdult ki a hetedik emeleti, másfél szobás panel lakásából. Étvágya viszont a régi maradt. A párja eltávozása után a hétvégi kertet (a dácsát, ahogy viccesen emlegették a megboldogult Istvánnal) is eladta. Pedig, az még biztosított némi testmozgást Siposnénak. Azt folyamatosan gondozni kellett, mert egy kert nem lehet gazos. Különben megszólták volna a telekszomszédok. Most már oda se kellett kijárni. A szomszédasszony rosszmájú megjegyzését elpanaszolta egyetlen fiának, Péternek, aki már nem élt Debrecenben, mert szentendrei lakos lett. Karbantartóként egy festéküzemben dolgozott. Így csak havonta egyszer volt módjában leutazni az anyjához. Péter családot még nem alapított, pedig már jócskán benne volt a harmincban. - Bezzeg, ha volna már unokám, akkor biztosan lefogynék a rohangálástól – kárált rosszallóan az anyja.
Péter már volt annyira tapasztalt, hogy a nők súlyával kapcsolatosan sosem mondott véleményt. Eszébe jutott egy kellemetlen affér, a volt duci barátnőjével, Jutkával kapcsolatban.
Péter pont egy BL focidöntőt nézett a tévében, amikor Jutka rózsaszín hálóingben, kitakarva a nagyképernyős tévé sziluettjét, elé állt.
- Péter, szerinted én kövér vagyok?- szegezte neki a kérdést mindenfajta bevezetés nélkül.
Péter érezte, sőt határozottan tudta, hogy erre a kérdésre nem létezik jó válasz a világon. Mert ha azt mondja, hogy nem kövér Jutka, akkor kezdődik a rinyálás. – Most csak azért mondod, hogy megnyugtass, és tudd tovább nézni ezt rohadt meccset.
Igenlő, válasz esetén, pedig…. - Milyen szemét vagy! Tudod jól, mennyit fogyókúrázom, hogy tetsződjek neked.
Igaz, ami igaz, Judit tényleg édesítővel és tejszín nélkül itta a feketét. Miután benyomott egy szuszra három képviselő fánkot. Szóval, az anyjának sem mondta meg mennyire narancsbőrössé teszi a női altestet az egész napos „fészbukozás”, amikor giccses csendéleteket oszt meg az arra illetékesekkel. Na, meg az esti brazil szappanopera özön a tévécsatornákon!
Aztán, egy keddi napon, amikor épp izzót cserélt a festékgyár női öltözőjében, Péter agyában is felvillant a megoldás határozottan erős fénysugara.
Megvan! Anyámnak veszek egy kutyát. Nem is kutyát, hanem egy magyar vizslát. Na, az majd átmozgatja anyámat!
A neten alkalmi áron vett egy ficánkoló kis kutyát, amiért a hazautazás napján érte is ment Budaörsre.
A háromórás utat a kutya egész jól tűrte. Csak egyszer álltak meg Gyöngyösnél mindketten pisilni. Péter az órájára nézett, amikor beállt a lakótelep egy szabad parkolójába. Délután, három óra volt. A nagyobb hatás kedvéért, mielőtt becsengetett volna az anyjához, egy munkahelyéről származó csavaros dobozba dugta a kis vizslát, ami addig az anyós ülésen békésen horpasztott. Amikor, az előszobában átnyújtotta az ajándékot, a hatás drámai volt.
Az anyja ahelyett, hogy örült volna, teljesen kikészült. - Hogy gondolhatsz ilyet? Kutyát hozni panelbe? A kölyökkutya ugat, vonyít. A szomszédok meg fognak nyúzni! Ráadásul, összeszar itt nekem mindent. Hát nem emlékszel Imrus bátyádék vörös macskájára, a Samura?
Péter tisztán emlékezett a szóban forgó macskára. A drágaság csak és kizárólag akkor kéredzkedett be a nyári konyhába, ha rájött a cifra. Bekucorodott a konyhaasztal alá, és terítette a betlit. Általában akkor, amikor Imrus bácsiék ebédeltek. Egyszer aztán Imrus bácsi, aki ilyenkor mindig rutinosan rúgott alá a cicusnak, kijelentette:
- Ezzel a macskával történni fog maholnap valami!
Így is lett.
- Anyu, most hova tegyem a kutyát? - Próbálta Péter a kilátástalanságát ecsetelni.
- Ahova akarod. - sipított az anyja.
- De tudod mit? Vidd le az ötödikre Szabónéhoz, neki múlt héten nyuvadt meg a palota pincsije. Átment rajta a csuklós busz. Hiába mondtam neki, hogy kutyát csak pórázon szabad vezetni.
Péter így is tett. Visszarakta a csavaros dobozba a kutyát, és lelépcsőzött két emeletet. Óvatosan a lábtörlőre helyezte a csomagot, becsengetett, és úsgyi vissza fel a hetedikre.
Telt múlt az idő. A melóhelyen sok volt a tennivaló ezért csak két hónap múlva tudta meglátogatni ismét az anyját.
- Anyu, mi van a kutyával? – érdeklődött ebéd közben Péter.
- Mit tudom én, már el is felejtettem az egészet – vágta oda kurtán az anyja.
Aznap délután Péter leugrott az éjjel-nappaliba két sörért, meg egy doboz cigiért.
A lépcsőházban épp a postaládát vallatta Szabóné, amikor Péter ráköszönt, és udvariasan érdeklődött, miszerint hogy szolgál a kedves egészsége. Szabóné nyelve megeredt.
- Az egészségem csak-csak. Meg hát, ha panaszkodom, attól még nem leszek fiatalabb. De, képzelje csak Petikém mi történt velem a nyáron. Valami futár egy miskolci csavargyártó cégtől egy kutyát postázott nekem sárga kartondobozban. A futár meg se várta, amíg kinyitom az ajtót. Na, ismersz nekem se kellett több! Felhívtam a dobozon feltüntetett céget. Mondom, ha nem jönnek a küldeményért azonnal érte, feljelentem őket az állatvédőknél állatkínzásért. Nem telt el két óra, már el is vitték a kutyát.
Azt hogy mi lett a vizslával, Péter csak később, egy jó év múlva tudta meg a kötőelemeket forgalmazó cég területi képviselőjétől, aki beszállítója volt a festékgyárnak.
A csavargyártó és forgalmazó cégnél befogadták a vizslát, hatos csavar lett a neve, a doboz eredeti tartalma alapján. Olyan vállalati kedvenc lett. Mindenki etette, dédelgette. Egy szombati napon a szomszéd telephely kuvasza hosszas udvarlás után szerelembe esett vele. A vállalati vizsla hatvan nap múlva, a meleg klímájú kompresszor házban hat aranyos kölyöknek adott életet. Így lett a hatos csavarból, viszonylag rövid idő elteltével hatos anya.
N. Robinak szeretettel
dalnoky
Új hozzászólás