Mezőcsáton született, majd Pesten élt csaknem harminc évet. A sors és a gyökerei azonban Debrecenbe szólították. Túl a hatvanon is aktívan dolgozik, hajtja a kíváncsiság, és az a célja, hogy minél több ismeretanyagot sikerüljön az utókorral megismertetni a rovásírásokkal kapcsolatban.
Elmondása szerint ingyen is átadná egy fiatalnak az ismereteit, hogy folytatni tudja azt, amit ő elkezdett. Tóth Gyulával beszélgettünk, aki szabadidejében egy igen ritka, de annál érdekesebb szenvedélyének, a rovásírás fejtegetésének hódol.
- Meséljen a kezdetekről! Feltételezem, nem közömbös a történelem és a múzeumok iránt.
- Már kisgyermek koromban érdekeltek a környezetem által mesélt régi történetek. Valószínűleg azért is, mert egy fiúgyermeket mindig is érdeklik a különböző, általa kalandosnak, s így érdekesnek vélt történetek. Ez alól én sem voltam kivétel. Amíg Budapesten éltem, addig igen gyakran kutatásokat végeztem különféle múzeumokban és könyvtárakban. Rendszeresen látogattam a Magyar Nemzeti Múzeumot, s annak könyvtárát, de egyetemi könyvtárakban is megfordultam.
- Hogy jött az érdeklődés a rovásírások iránt?
- Ez többlépcsős folyamat volt. Először is, mindig is érdekelt a rovásírás, mert mindig is tudtam róla.
A döntő változást egy 1993-as, ide vonatkozó kiadványban olvasottak indították el. Ebben ugyanis egy ma már nem élő kutató, Simon Péter: „A székely írás eredetéről” című tanulmánya igencsak felkeltette az érdeklődésem. Ez a munkája egészen a legrégebbi, még kimutatható kapcsolatokat bizonyította a székely-magyar és az ókori, különféle írásrendszerek viszonylatában. Így kezdődött.
- Volt-e valami különös indíttatása, hogy megfejtse ezeket a feliratokat?
- A két ok közül az egyiket már említettem, a másik magyarázat viszont sokkal összetettebben alakult ki nálam. Először is az, hogy megfejtünk a feliratokból néhány sort, vagy mondatot, az önmagában az én szememben az égvilágon semmit nem jelent. Értsd úgy, hogy nem kordokumentum, és lényeges információt a történelemre vonatkozóan nem tartalmaz. Tudom, ez nagyon nehéz ügy, és életemben ezt már nem fogom tudni minden, még megfejtetlen kelet-európai emlék kapcsán megoldani, ugyanis több tucat kelet-európai rovásírásos emléket tártak már föl. Ezért is fontos a kelet-közép-európai, illetve oda bekerült, különféle írásrendszerek pontos kiértékelése. Ezek ismeretéből ugyanis nagyon fontos alapismereteket tudhatunk meg. Tudniillik ezekből a különféle kultúrák kapcsolatrendszere nagyjában felépíthető. Másképpen: az igazi célom, hogy az utódok számára próbálom megvilágítani ezeknek az írásemlékeknek a hátterét.
- Pusztán a kíváncsiság hajtotta?
- Nem, hanem az igazság feltárása! Ez nem kíváncsiság, hanem egyszerűen saját történetünk lehető legpontosabb és valós feltárása. És itt hívnám fel azok figyelmét, akik magyarnak vallják magukat, hogy ez kötelesség! Ezt úgy értem, hogy minden ilyen embernek a saját képességeinek megfelelően le kell tennie a közös asztalra azt, amihez legjobban ért - a közösségünk érdekében!
- Kérem, hogy avassa be az olvasókat, hogyan működik ez a gyakorlatban?
- Ezt írásban közölni szinte lehetetlen! A válasz egyszerű; ugyanis, ahány írásemlék, annyi különböző kapcsolatrendszerrel és esetleg nyelvjárással bírhat. Ennek megfelelően előfordulhat, hogy minden egyes írásemlék megfejtése külön módszert kíván. A különböző módszerek célszerű alkalmazása tette lehetővé, hogy négy, egymástól teljesen különböző és többségében keresztpróba által bizonyíthatóan reális megfejtés megszülethessen. Az egyik ilyen módszer az írásrendszer jellegének megállapítása például. Előfordult, hogy egyetlen jel lényegére, de nem konkrét hangértékére, pusztán az akkor még ismeretlen hang kettős jelölésére, mintegy 12 órás, folyamatos munkámra volt szükség, hogy megfejtsem. Ez körülbelül hajnali fél háromkor ért véget. Ezt az eredményt a későbbiekben az írás szövegkörnyezete is igazolta. Máskor meg, például a nagyszentmiklósi kincs rovásfeliratával kapcsolatban, mintegy három és fél órán belül három szó megfejtése is sikerült, amin annyira fellelkesültem, hogy akkoriban kedvenc, Bubu nevű kutyámat elfelejtettem levinni esti sétáltatásra. Tehát a válaszom röviden, hogy soha nem lehet tudni előre, mennyi idő alatt tudunk megfejteni egy-egy írást.
- Az 1799-ben Nagyszentmiklóson megtalált lelet 23 aranyedényből áll, amelyeken rovásírások találhatók. Ha jól tudom, ezek megfejtésére is tett egy próbát. Mely edények feliratait fejtette meg, és milyen eredményekről tud beszámolni ezzel kapcsolatban?
- Minden egyes rovásírással ellátott edény feliratát megfejtettem. Kivéve egyes edények fenekére karcolt, egészen különleges és sajátosan összetett, minden bizonnyal a kőkorig visszavezethető jeleket. Ami az eredményeket illeti: mindegyik felirat török, de nem oszmánli, hanem, egy több irányba mutató jellegű török nyelvezet volt. Továbbá minden tárgyra, vagy annak gazdájára vonatkozóan kaptam konkrét információt. Például az egyik kancsó felirata szerint kumiszt, erjesztett lótejet tároltak benne és újév napján itták.
- Az issziki-kurgánban talált lelettel kapcsolatban is tett egy próbát a megérthetőségre. Mi volt ennek az eredménye? Ha jól értesültem, ez akkor több világszenzációt is hozott?
- Az eredetileg királyi szkítának tekintett kurgánban (A régi magyar neve: korhány. A sztyeppei népek temetkezési helyei - szerző.) talált ezüst csésze felirata türk nyelven íródott. Mindez történt nagyjából az ochoni és jenyiszeji ó-türk írások kezdeteit 1000-1200 évvel megelőzően. Ezzel kiderült, hogy a törökös népeknek sokkal régebbi íráshagyományuk van, mint ahogy eddig hitték. Ez önmagában is világszenzációnak számító megállapítás. A második megállapítás pedig, hogy az eddig rendre egy meghatározatlan, többnyelvű szkíta népnek török írásemlékei is vannak. A harmadik megállapítást részben Jeannine Davis-Kimball Ph. D. 2002-ben megjelent művében, a „Harcos nőkben”, már pedzegette. A Tordos -Vinča kultúra területéhez tartozó és napjainkban a romániai Hunyad megyében található nándorvályai kőhenger töredék jelei között olyan jel is van, amelynek késői változata a szóban forgó issziki kurgánban talált ezüstcsészén is szerepelt. Ez igen nagy jelentőségű, mert sehol máshol nem találtak ehhez hasonlót.
Íme, a nándorvályai jel: 
és az issziki csésze vonatkozó megfelelője: 
Tehát nem csak Kukutyinnal, (Romániában, Moldvában egy község neve – a szerző.) illetve az ettől keletre eső későbbi megfelelőjével, azaz Tripoljéval (Kijev melletti város Ukrajnában – a szerző.), hanem kiindulásként egyenesen Tordossal is kapcsolatban állt az említett írásjelünk. Tehát a tordosi kultúra jele kései változatának felel meg a csészén látható, itt bemutatott jel. És ez utóbbiakkal vált teljessé az összefüggés-rendszer. Ez utóbbiak azt is jelentik, hogy a teljes ide vonatkozó kapcsolatrendszerbe szervesen beletartozott a Tordos -Vinča - kultúra etnikai és kulturális hatása is. Ez utóbbi szintén, egy eddig pusztán csak általános régészeti összefüggésekben volt tárgyalva, az írástörténeti összefüggések teljes mellőzésével.
- Jövőben tervezi-e folytatni ezt a kutatómunkát? Van-e valami következő betervezett projektje, vagy jövőbeli célja?
- Ha a sors engedi, akkor folytatni szeretném, egyelőre a még folyó munkálatokra összpontosítok, de azért már gondolkodom két lehetőségen is, amelyek közül még nem választottam. Mindenesetre, ha megélem, akkor még legalább egy írásemlékkel megpróbálkoznék. Más tevékenységként egyébként gyűjtök őskori kisplasztikákat, amelyek kavicsbányákból származnak és mutatják a szobrászat kezdeteinek termékeit.
- Ha jól tudom, részt vett nemzetközi konferencián is ezzel kapcsolatban, valamint ezeket a megfigyeléseket fel is jegyezte több száz oldalon. Tervezi ezeket a nyilvánosság elé tárni? Könyvkiadáson gondolkodott?
- Igen, volt lehetőségem a kétezres években Csíkszeredán, a Sapientia Egyetemen egy nemzetközi konferencián meghívott előadóként szerepelni. A könyvkiadást illetően: korábban már,
több mint tíz évvel ezelőtt volt szerencsém a téma szakértőinek, Obrusánszky Borbála történész és Marácz László nyelvésznek a „Szkíta népek hitvilága” című kiadványában megjelenni.
Végezetül bemutatom a kurgánban talált ezüstcsésze fenék feliratáról készült grafikát, mely így néz ki: 
Faragó László
Új hozzászólás