Németország második világháborús veresége nemcsak a szövetségesek gazdasági és katonai erőfénye miatt vált elkerülhetetlenné, bizony a III. Birodalom Führere is komoly mértékben hozzájárult.
A mindössze három középiskolai osztály elvégzéséig jutó (igaz, közrejátszott apja halála) Adolf Hitler eléggé műveletlennek bizonyult. Valamelyes ismerettel rendelkezett a festészet területéről, bár a bécsi képzőművészeti főiskolára történő háromszori sikertelen próbálkozása bizonyította, piktornak is eléggé középszerű.
Az első világháborút végig harcolta, meg is sebesült, ám a katonai ranglétrán csak káplárságig (tizedesig) vitte. Így elmélyült hadászati ismeretekre sem tett szert. A német vereség után politikát választó Hitler a későbbiekben sem képezte magát.
Nos, egy ilyen aluliskolázott ember törtetett a hatalomért, lett 1933 elején Németország kancellárja.
A második világháború előrehaladtával mindinkább kiütköztek képességeinek, ismereteinek korlátai. A hadműveletek megtervezésében, irányításában nem a racionalitás és realitás döntött, hanem intuícióira hallgatott.
Dunkerque: Németország 1940. május elején támadást indított a Benelux államok és Franciaország ellen. A megtámadottak hamar összeroppantak, így a brit Expedíciós Hadsereg nehéz helyzetbe került. Május 24-én a német páncélosok már Dunkerque külterületéig jutottak. Bár tábornokai hevesen ellenezték, ekkor Hitler leállíttatta a Wehrmacht előre nyomulását. A parancs meghiúsította a brit erők teljes megsemmisítését. Az elhatározás egyik oka lehetett, hogy a páncélosok túlságosan előre törve védelem nélkül maradtak, és a gyorsan megnyúlt utánpótlási vonalakkal könnyen gond lehet. Mások szerint Hitler Hermann Göringnek akarta gyakorlatozásra átadni a terepet. A légi marsall azt ígérte, a Luftwaffe eltörli a föld színéről a briteket. A harmadik változat szerint Hitler várta az angolok fegyverszüneti ajánlatát, mert a szigetország ellen tervezett partraszállás végkimenetelét több mint bizonytalannak ítélte. Az angolok gyorsan reagáltak. Sebtében megszervezték a Dinamó hadműveletet, harcoló katonái tengeren történő kimenekítését. A Dunkerque partjaihoz küldött hajók fedélzeteikre háromszázezer fegyverest vettek fel. Hitler baklövése majd négy év múlva, a normandiai partraszállásnál köszönt vissza, amikor a kimenekített brit egységek visszatértek Franciaországba.
Barbarossa hadművelet: Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót. Hitler a tervezettnél közel másfél hónappal később adta ki a támadási parancsot. Áprilisban perifériás probléma, Jugoszlávia lerohanására fecsérelte el az időt. A késedelem miatt a Szovjetunió elleni támadások a hideg tél beállta előtt nem fejeződtek be. A német hadsereg nem rendelkezett téli felszereléssel. Ráadásul Hitler augusztusban leállította a Moszkva elleni közvetlen támadást, s csak hónapnyi szünet után adott engedélyt annak folytatására. Ez a késedelem döntőnek bizonyult. Az oroszoknak elég idejük maradt a védelem megszervezésére, Szibériából friss csapatok átdobására, minek eredményeképpen a Vörös Hadsereg december 5-én ellentámadásba ment át, és az addig legyőzhetetlennek hitt német sereget száz-százötven kilométer mélységben vetette vissza.
1942 novemberében az oroszok bekerítették a Sztálingrádot ostromló 6. német hadsereget, von Paulus tábornok vezetésével. Hitler a katlanban rekedt csapatok számára megtiltotta a kitörést, az elért pozíciók végsőkig történő megtartására adott parancsot. Kétszázötvenezer ember halt meg vagy esett fogságba. Ezt az anyagi és emberi veszteséget a németek soha nem tudták pótolni.
1943 nyarán, a szovjetek elleni utolsó jelentősebb német támadó hadművelet a kurszki kiszögelés megszüntetésére irányult. Hitler ez esetben is csatát eldöntő hibát vétett. Megint csak az történt, hogy a támadásra a tervezettnél egy hónappal később adott parancsot. Azzal indokolta, hogy bevárja az új fejlesztésű Tigris tankok nagyobb számban történő beérkezését. Az új páncélos valóban félelmetes fegyvernek bizonyult, ám kiforratlansága miatt a harctéren könnyen elromoltak. Ilyenkor a személyzet felrobbantotta, nehogy az oroszok birtokába kerüljenek. Tehát a Tigrisek nem döntötték el a kurszki csatát, másrészt az egy hónap lehetőséget biztosított a szovjeteknek egy százötven kilométer mélységű védelmi rendszer kiépítésére.
Az 1944. december közepén a nyugati szövetségesek ellen az Ardennekben elindított támadásnak nem volt semmi értelme. Hitler elfecsérelte azt az erőt, amellyel a birodalom határainak védelmét hatásosabban megszervezhette volna.
Nem véletlen, hogy Hitlert a háta mögött Minden Idők Legnagyobb Hadvezérének gúnyolták.
A második világháború, mint az első, anyagháborúnak bizonyult. Azé lett a győzelem, amely országok gazdasági potenciálja messze meghaladta a németekét. Csak két számadat: az USA a háború alatt negyvenezer Sherman tankot gyártott, a Szovjetunióban százezer páncélos hagyta el a futószalagot, miközben Németország megközelítőleg harmincezret volt képes produkálni. A termelésbeli különbségekre még egy adalék: az USA a tízezer tonnás vízkiszorítású Liberty teherhajó osztály sorozatgyártásának megtervezésével, optimalizálásával nemcsak pótolta az Atlanti-óceánon, a német tengeralattjárók által elsüllyesztett hajómennyiséget, hanem azt meg is haladta.
Hitler képtelen volt indusztriálisan (iparszerűen) gondolkozni. Egy-egy harci eszköz megtervezésével és gyártásával versenyeztette a cégeket, azaz szétforgácsolta az erőket. Hitler nem hallgatott a hadfelszerelés egyszerűsítésére, hatékony sorozatgyártására tett javaslatokra. Neki mindenből a legnagyobb kellett. Tankból nem volt elég a Tigris, nagyobbat álmodott, a hatvan tonnás Maus (Egér) szárazföldi cirkálót, 240 mm-es ágyút (kezeléséhez külön sínpálya és ezerötszáz ember kellett) gyártatott, melynek csöve negyvenkét lövés után szétrepedt. A Me 262-es sugárhajtású vadászrepülőt vadászbombázóként történő bevetésére adott parancsot, pedig vadászként komoly gondot okozhatott volna az angolszász légierőnek. A megtorló fegyverek tervezésére, gyártására (V1, V2 rakéták) rengeteg pénzt, energiát pocsékoltak. Bár korszakalkotó találmányoknak bizonyultak, ám pontatlanságuk miatt harcszerű alkalmazása nem volt lehetséges, csak megtorlásra használhatták Antwerpen, London ellen.… és így tovább.
A németek vereségéhez a bonyolult, sok alkatrészből álló, precíziós pontossággal legyártott hadfelszerelés is hozzájárult. Ellenfelei célszerűen leegyszerűsített, ezért nagy tömegben előállítható eszközöket adtak katonáiknak. Például, míg az orosz télben a német géppisztolyok befagytak, a vöröskatonák gyakran csak megrázták dobtáras géppisztolyaikat, melyek a milliméteres hézagok miatt zörögtek, csattogtak, ám működtek.
Szóval Németországnak a vezetői alkalmatlanság, a haditermelés optimalizálásának hiánya és a túl bonyolult harceszközök gyakori használhatatlansága miatt nem volt esélye a második világháború megnyerésére.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás