A regnáló kormányok igyekeztek csökkenteni a szülők gyermekeinek iskoláztatási terheit. Ingyenessé tették a tankönyveket, az iskolai étkeztetést, stb. A koronavírus járvány tette azonban majdnem ingyenessé az oktatást.
Nem úgy, ahogy hisszük, tapasztaltuk eddig. Az államnak a tanári fizetésen kívül semmire sem kell költeni. Nincsenek rezsi-, tanszerfelhasználási költségek, oktatási kiadások. Sőt a tanítást, a pedagógusok finanszírozzák apportokkal (saját számítógépek, kiegészítők), fizetik a munkájukhoz szükséges internetelőfizetéseket, áramszámlákat, javításokat. Ne feledjék, a távoktatás elrendelése előtt fél nappal még azzal fenyegetőztek, hogyha nem tanítanak, akkor nem kapnak fizetést! A kormány jelenleg is úgy áll az egészhez, örüljenek, hogy dolgozhatnak, bért kaphatnak.
A vírushelyzetre való tekintettel miniszterelnökünk március 13-án este jelentette be a távoktatást, azaz a tanítás digitális eszközökkel történő folytatását. A váratlan bejelentés felkészületlenül érte az oktatásban dolgozókat. Az átállásra mindössze két nap állt rendelkezésre. Az oktatóknak se idejük, se felkészültségük, sőt gyakran megfelelő gépük sem akadt a váltásra. Az államtól magukra hagyatottan, segítő anyagok, támogatás nélkül, mindenki maga próbált ingyenes szolgáltatási lehetőségeket, oktatási platformokat keresni. Melyik tanár, melyiket tudta használni. Digitális tár híján mindenki maga próbált használható anyagokat összeeszkábálni (feladatlap, PPT, teszt, stb.). Csupán a tanárok elhivatottságán, szakmaszeretetén múlott, hogy a honi oktatás nem omlott össze, s egyre olajozottabban működik.
Bár miniszterelnökünk szerint a digitális oktatás szinte teljesen kész van, bevezetésre vár, ebből a vírusos helyzetben a pedagógusok vajmi keveset érzékeltek. Négy éve nevezte ki a digitális tartalomfejlesztésért felelős hölgyet kormánybiztossá, aki az oktatás területén korábban is eléggé eredménytelenül ügyködött. A kijelölt számára majd’ fél évtized se volt elegendő, hogy valami kézzel foghatót alkosson. Semmittevése e váratlan helyzetben derült ki.
A pedagógusok törekvése ellenére a távoktatás hatékonysága kérdőjeles. Az ellenőrzés korlátai, a gyerekek és szülők hozzáállása, számítógépes felszereltség és tudás különbözősége, az egy gépre jutó tanulók és felnőttek száma, a zavaró háttér (chatelés úgy, hogy közben ordít a csecsemő, káromkodik az apa, mert csendben kellene maradnia) miatt az eredmény nehezen mérhető. Ráadásul ott van a veszélye, hogy a gyerekeket leszoktatja a tisztességes munkáról, rászoktatja a csalásra, a puskázásra, csökken a kötelesség- és feladattudat. Erős szülői ráhatás hiányában ellógják az órákat.
Mindenképpen szükséges megjegyezni: a távoktatás elrendelése a szülőket ugyanúgy váratlanul érte. Az átállásra nekik is két nap állt rendelkezésre. A digitális oktatás bevezetése addigi életük teljes felfordulását is eredményezte. Egyszerre kellett megoldani a gyermekeik felügyeletét, biztosítani az otthoni tanulás körülményeit, az együtt tanulást, emellett a háztartás vezetését, a munkába járást.
Szóval az ad hoc digitális oktatás nem hozza meg a kívánt eredményeket. Nagy valószínűséggel a visszaálló tanítási rendszerben a következő tanév elején komolyabb ismétlésre lesz szükség.
Persze lehet a mundért hivatalból védeni, az elrendelt távoktatás hatásait jónak beállítani. Ám csak a valóság elmaszatolása. Az oktatásban évek óta kozmetikázás folyik (Ne buktassunk! Legyünk jószívűek! Érettségin hozzuk össze neki a huszonöt százalékot!). A hatalom részéről miért a jelenlegi állapot lenne kivétel? Különben nem férne bele a „Magyarország jobban teljesít!” imázsba.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás