Túl az Ünnepi Könyvhéten, megannyi tapasztalattal gazdagodtunk egyénileg és a cívisvárosi kultúra közönségeként. Azt biztosan állíthatjuk, hogy az ifjakban és az idősekben egyaránt él az irodalom iránti vágy, az ismeretbővítés lehetőségének reménye és az igény az olvasásra.
Amikor – szerencsére már múlt időben – évekkel ezelőtt tombolt a koronavírus-járvány, az Ünnepi Könyvhetet Debrecenben ősszel, ősz elején rendezték. Épp úgy több ezren látogattak ki az összirodalmi ünnepre, mint például idén, az eső áztatta nyári napokon. Szemmel látható volt, hogy az irodalom kortalan, a klasszikus versektől, regényektől kezdve hasonlóan nagy a kereslet a szakirodalmi kötetekre, az újdonságokra-régiségekre, legyen az akár modern poétika, fantasyregény vagy akár antik mélyfilozófia. A kérdés pedig jogosan vetődik fel a népes közönségben, hogy miért ne lehetne ezt a hagyományt oly formán folytatni, hogy akár egy évben többször is terítékre kerülne a belvárosban a debreceni könyvesboltok, antikváriumok, könyvtárak kínálata?
Bár a 2023-as, jókora mennyiségű csapadékkal „tarkított” könyvheti forgatag egy-egy napján bevételkiesést jelentett az eső, a könyvutca az eső tovaálltával azonnal ismét benépesült, a kitelepülések vásárlókkal, érdeklődőkkel, olvasni vágyókkal teltek meg. Ennél pedig aligha szükséges szemléletesebb és erősebb érv, bizonyíték, hogy a debrecenieknek igénye, vágya van az olvasásra, művelődésre, a tudástár és a mentális kincstár végtelen tárhelyének bővítésére. Talán ebből is fakad, hogy e csekély, ám annál reménytelibb sorok születésekor bennem is nyomatékosan vetődik fel a kérdés és az ötlet, a cívis intellektussal együtt: miért ne lehetne akár ősszel, vagy épp nyárbúcsúztatóval is megünnepelni az irodalmat, és néhány napra könyvekkel megtölteni a belváros impozáns sétálóutcáját? Mondjuk: Debreceni Könyvünnepként.
Barna Marci
Új hozzászólás