A középszakaszban a DEAC-Tungsram férfi kosárlabda csapata az egyetlen középházi gárda, amely valamennyi mérkőzését elveszítette. Az okok láthatóak a pályán.
A 6-10. helyért zajló csatában a fekete-fehérek negyedik mérkőzésüket is elbukták. Kaposvár ellen. Itthon. Kettő pont híján harminccal. No, de nem is igazán várhatunk semmi egyebet, amikor a játékosok arcán csupán az látható, hogy egyszerűen már a hátuk közepére sem kívánják az egész szezont. Legalábbis, ami az elsőosztályú, felnőtt, profi szerződéssel rendelkező játékosokat illeti. Majd Berényi Sándor pályára küldte az utánpótláscsapatban is kosarazó játékosokat, így Gáspár Mátyást, Balázsi Somát és Neuwirth Bencét. Ők hárman olyan lendületet vittek a mérkőzésbe, amelyet három és fél negyeden keresztül a csapat többi tagja együttvéve sem volt képes megközelíteni. A végeredmény és a tabella pedig magáért beszél. Valószínűleg távolabbra mutató problémáról van szó. A szezon 2021-es felében Debrecenben megfordult edzők ugyanis olyan mentális mélypontra juttatták a gárdát, amely okán joggal feltételezhetjük, sem a csapat, sem a szurkolók nem érzik már, hogy ebben a mezőnyben idén keresnivalója lenne érdemben az egyetemieknek. Milenko Topics halvérű edzői „habitusa”, majd Jorgosz Vovorasz kétségbeesett próbálkozása után a „régiúj” mester lelkileg leamortizált állományt vett át. Márpedig tudjuk, hozott anyagból nehéz jót főzni. Ebben a szezonban ennyi van és volt. Nincs új a nap alatt. Akiben bármiféle motiváció, vagy legalább az edző, hogy mást ne mondjak, a szurkolók felé mutatott tisztelet és elkötelezettség szikrája sincs meg, az nem is fog másképp teljesíteni. Nemhogy lepattanót szedni.
Hogy némi pozitívumot is említsünk, dicséret és tisztelet illeti az alakulat legifjabbjait, az U23-mas, korosztályos csapat kimagasló tehetségeit, akik még harmincas hátrányban is minden nehézséget figyelmen kívül hagyva törtek be a játéktérre, majd szereztek labdákat. Balázsi Soma két védő közt, vert helyzetből is képes volt egy olyan felpörgetett labdából kosarat szerezni, amelynél jóval egyszerűbb ziccerek is adódtak Drenovacék előtt, ők mégsem tudtak élni a helyzettel. Majd Berényi Sándor szinte könnyek közt sétált a lelátóhoz és kért elnézést a szurkolóktól a 65-93-as katasztrófa után. Minden tisztelet az Edzőnek (igen, szándékosan nagybetűvel). A csapatban pedig ennyi van. Lehet bírózni is, de felesleges. Nem értjük meg, de elfogadjuk. A DEAC Cheerleaders ezúttal is magasra emelte az este fényét – legalább ők. Talán jövőre újult erővel, pozitívabb hozzáállással – meg talán friss kerettel – megpróbáljuk, végül is a rémeny hal meg utoljára. A közhelyeken és a felsorolhatatlan jelzőrengetegen túl pedig maradok a DEAC őszinte híve és szurkolója, még, ha nem is mosolygok, kérem, higgyék el!
Barna Marci
Új hozzászólás