Kedves Balaton. Elnézést kérek Tőled, amiért régóta nem jelentkezem, pedig valaha minden évben találkoztunk, sőt, volt úgy, hogy nyaranta többször is.
Mostanában – hogy is fogalmazzam – egy kissé eltávolodtunk egymástól azáltal, hogy Isten alaposan felvitte a dolgod, maholnap ügyet sem vetsz a magamfajtára. Nem tartom kizártnak, letagadod még azt is, hogy ismertük egymást. Úgy hallom, újabban inkább csak kétféle embertípussal tartod a kapcsolatot: amelyik már meggazdagodott, vagy amelyik az előbbiekből akar meggazdagodni. Tekintve, hogy magam egyik fajtához sem tartozom, kénytelen vagyok lemondani az együttlét örömeiről.
Nem tudom, mennyire emlékszel rá, de először a szüleimmel együtt kerestelek fel, lehettem vagy tizenhárom éves, és mi vállalati üdülőben tölthettünk két hetet, vállalati kedvezménnyel. Ott és akkor voltam először szerelmes, minek következtében akkor sóhajtoztam először ólomnehéz szívvel a túlparti táj kékes párában ködlő hajlatai felé. Aztán jöttek az ifjuság mindent elsöprő évei, nyárra nyár, szerelemre szerelem, és a hozzá tartozó hangulat. Aranyhíddal, verőfénnyel, viharokkal. Később önfeledt játszadozás a gyerekekkel, lágy hullámaid között, vagy a bársonyos föveny langyosán hemperegve.
Azóta volt szerelmek férjhez mentek, gyerekeink már unokákat nevelnek. A gyáraknak újra tulajdonosai kerültek, az üdülőket bérbe adták a legvegyesebb vállalkozók legvegyesebb vállalkozásaihoz, és a kedvezményeket elfújta a félsziget mögül előrukkoló szél. Anyám, apám már elmentek, nem fájlalják a régi nyarak régi emlékeit.
Kedves Balaton! Ha nagyon akarnám, felidézhetném eddigi találkozásaink szinte minden részletét, de nem erőltetem. Jobb így. Különben is: ki tudja, most milyennek látnánk egymást? Persze, miért is ne? Hátha egyszer összejön a leruccanásnyira való és kiderül, melyikünk változott többet? Előnyére vagy hátrányára? Addig szeretettel gondolok rád. Távolból.
Réti János
Új hozzászólás