Ami szombat este történt Debrecenben, az Oláh Gábor utcán, abból nehéz felocsúdni. No, nem azért, mert annyira kellemetlen lett volna. Ellenkezőleg. Ekkora eufória ritkán éri a debreceni kosárlabda-kedvelő nagyközönséget. A Debreceni Egyetem csapata a mélységek mélységéből mentette meg a szezont. Rájátszásban a DEAC.
Matek, matek és matek. Körülbelül így néztek ki az elmúlt napok a cívisvárosban, amikor a hazai kosárlabda élvonal alapszakaszáról esett szó. A fekete-fehér gárda számára ugyanis az őszi botlások miatt csak pengeélen táncolva volt kiharcolható a rájátszásba, tehát a legjobb nyolcba való bejutás. Ráadásul nem is a saját kezében maradt a DEAC sorsa, hiszen a Kaposvár elleni, utolsó hazai alapszakasz-küzdelmen túl, még a Körmenden zajló eseményekre és az egerszegi történésekre is figyelni kellett. A Nagyerdőn az első negyedet leszámítva tulajdonképpen nem történt meglepetés. Uralta a sorsdöntő összecsapást a Mandics-csapat, a somogyiakkal szemben pedig magabiztosan tartotta otthon a két pontot az egyetemi alakulat. De hogyan!? A kedves olvasók figyelmébe ajánlom a kérdést: ki látott már olyan lelátót, ahol a szurkolók a saját csapatuk helyett a helyszínen nézik folyamatosan a telefonjukat? Kérem tisztelettel, én, mi, Debrecen, az egyetem.
Körmenden – bár többször szorossá tette a küzdelmet – esélye sem mutatkozott az Atomerőműnek a győzelemre. A zalaiak otthonában, Egerszegen azonban a debreceni küzdelemmel gyakorlatilag másodpercre pontos párhuzamban olyan csata zajlott, amely négy negyeden át homállyal fedte a győztes kilétét. Egy kosár itt, egy kosár ott, a debreceni drukkerek szeme pedig az utolsó percekben az Oláh Gábor utcai pálya helyett a mobilokra szegeződött. Teltek a másodpercek. Majd egy váratlan pillanatban vihar előtti csend, szikra, robbanás: győzött a Kecskemét. A nagyerdei csarnok lelátója egy emberként tombolt, mindenki talpon volt, a játékosok pedig tudták, érezték, ez már a miénk, Debrecené. Leperegtek a másodpercek, a fehér mezesek pedig méltó és megérdemelt örömtáncban törtek ki, zúgott a vastaps, a cívisváros ünnepelt, örömében sírt, tombolt: Hölgyeim és Uraim! Rájátszásban a DEAC!
Barna Marci
DEAC – KOMETA KAPOSVÁRI KK 83-71 (18–18, 25–22, 19–12, 21–19)
DEAC: Govens, Neuwirth 3/3, MÓCSÁN 15/3, Garamvölgyi 6/6, Tóth Á. 7. Csere: Taylor 7, SCOTT 19/15, DRENOVAC 20/6, Polyák 6/6, Gáspár.
Andjelko Mandics: Örülök, hogy nyertünk, nagyon szépen köszönöm a sportszerű hozzáállást a többi csapat részéről is. A Kecskemét nagyban hozzájárult, hogy bejussunk a rájátszásba, de igazából tízből megnyertünk nyolc összecsapást, tehát megtettünk mi is mindent, amit tudtunk. A srácoknak mindig mondtam, hinnünk kell magunkban, és a végén akkor visszakapunk valamit. A támadásunk rendben volt az elejétől, a védekezés már kevésbé, a harmadik negyedben kiépített komolyabb előnyt sikerült megtartanunk, így győzelemmel zártunk. Nyomás alatt játszott mindkét fél, de sikerült győznünk, és a legjobb nyolc csapat közé jutnunk. Ahogy az öltözőben is beszéltük, most kezdődik a szezon. A Falcoval játszunk, de becsületesen kell hozzáállnunk az előttünk álló feladathoz, és meglátjuk, mit hoz a folytatás. Köszönjük a szurkolóknak, szép hangulatot varázsoltak, reméljük, hogy még sok győzelmet szerezhetünk számukra.
Új hozzászólás