A bajnoki szezon hajrájának kellős közepén a tabellára pillantva debreceniként egyik szemünk örömkönnyektől, a másik pedig a bánat könnyeitől ázhat. Két patinás csapatunk, a DVSC kézilabdázói, illetve labdarúgói a hétvégi rangadók után gyakorlatilag ellentétes irányban haladnak továbbra is a végelszámolás felé. A lányok bronzérme szinte már elhódíthatatlan, a srácok viszont küzdenek a bennmaradásért.
A péntek esti kézilabdamérkőzés első félideje láttán nem sok jót várhattunk ettől a hétvégétől. A lányok álmosan kezdtek, pedig jócskán volt mit törleszteni az MTK-nak, hiszen a DVSC Schaeffler Budapesten épphogy kikapott novemberben, ennek tudatában pedig igen fontos lett volna hazai pályán begyűjteni a két pontot. No, de Szilágyi Zoltán „lányai” a második félidőre egészen más törekvéssel álltak ki, s gyakorlatilag szempillantás alatt fordítottak Bordás Rékáék. A 29-26-os rangadógyőzelemmel még egy hatalmas lépést tettek a csajok a bronz medál elérése felé. Annál nyugodtabban tekinthetünk immár a tabellára, hogy a tőlünk egy meccsel kevesebbet vívott Vácot 8 ponttal előzi a Vasutas. És micsoda egy szezon…az az átlövő Kovács Anna is oroszlánrészt vállal mindebben a fényes produkcióban, aki térdbántalmai miatt a szezon végén befejezni kényszerül pályafutását, ám ez korántsem látszik a pályán mutatott kiváló teljesítményén – mi sem bizonyítja jobban, hogy rendre vastapssal fogadja, majd búcsúzik tőle találkozó után a Hódos közönsége. Az elmúlt tíz bajnokiján csupán a két zöld alakulattól, a Fraditól és a Győrtől elszenvedett vereségén kívül minden meccsét megnyerte a Loki, ez pedig akár már komoly garancia is lehet arra, hogy az idényben elvégzett munkának a szezonzáró, hazai, Győr elleni bajnoki után éremmel a nyakukban állhatnak majd szurkolóik elé a lányok.
Sajnos nem úgy a futballisták, akik szombat este 3-0-s vereséggel tértek haza a Groupama Arénából. A sors iróniája, hogy az enyhén magyaros jellegű Ferencvárost megelőzően épp a IX. kerületiekkel szimpatizáló Zalaegerszeggel vívott csatát a Carillo-csapat, ám a Nagyerdőn csupán egyetlen ponttal lettek gazdagabbak Dzsudzsákék. Budapesten pedig semmivel. Persze nem a Ferencvárost kell szétszedni, senki nem várja, hogy az osztálykülönbséggel magasabb szintű futballt játszó zöld-fehérekkel lesz majd érdemben partiban a Debrecen. Mégis szívesen venné valamennyi tisztaszívű, jóérzésű lokista debreceni, ha az alázatot és a szervezettséget megláthatná a csapat játékában. A fiatalok fokozottabb használata némileg már elkezdődött, ráadásul van (többek között) egy ifjú válogatott Baráth Péterünk a csapatban, de a Deslandes-féle sziporka-próbálkozások még mindig túlzott hangsúlyban vannak a pályán, nem kevés gondot okozva a támadásban, védekezésben egyaránt, kettévágva a pályát és a csapattaktikát. No, persze van itt némi pozitívum is, ami egyelőre még csupán remény, de ugyebár az hal meg utoljára.
A DVSC mögött álló, már kieső helyen szerénykedő Gyirmót gárdája látogat pénteken a Nagyerdei Stadionba. Ettől az összecsapástól azt remélhetjük leginkább, hogy, ha sikerül itthon tartani a három bajnoki pontot, akkor már magabiztos volna az előny a győriekkel szemben, a kieséstől, illetve annak szelétől pedig önerőből távolodhatna a csapat. A kézisek esetében azt mondtuk, bár itt és most vége lenne a szezonnak a jelenlegi tabellával. Hrabina Alexék menetrendjére tekintve viszont megnyugtató, hogy még néhány meccs hátravan – tegyük hozzá, nem kevés kihívást magában rejtve várnak még ránk találkozók többek között a Fehérvár és a Felcsút ellen.
Barna Marci
Új hozzászólás