Bárhol járunk a világban, azt látjuk, hogy a népi hagyománynak, táncnak, zenének óriási összetartó ereje van minden egyes kultúrában. A Hajdú-Bihar megyei Balmazújvároson sincs ez másképp.
A településen a néptánc és a hagyományőrzés mindig fontos szerepet játszott az emberek életében. Az évek során számos egyesület jött létre, amelyek a hagyományok ápolását tűzték célul. Ezekben a közösségekben minden korosztály büszkén képviselteti magát. A Himes Néptáncegyüttes és a Kadarcs Népzenei Együttes egyik fiatal tehetségével, Kányási Edinával beszélgettünk néptáncról, hagyományőrzésről és a 2020-as kényszerpihenőről.
- Hogyan élted meg 2020-as, zűrzavaros évet?
- A közösségi programok most szünetelnek, viszont mi a csoporttal különböző táncos, ritmikai, illetve énekes feladatokat találunk ki, és valósítunk meg online. Hiányzik a csapat, a próbák és a fellépések. Azonban táncolni itthon is lehet, sőt! Hiszen őseink sem jártak mindig rendezvényekre táncolni, mégis tovább él a hagyomány korokon átívelve. A tánc legalább annyira élvezetes tud lenni, mint egy jó film. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki!
- A hagyományőrzés több területén is jelen vagy. Miként lett a tradíciók megóvása fontos része az életednek?
- Számomra mindig is fontos volt a hagyományok megélése, őrzése és továbbadása. A néptánc és a hagyományőrzés lényeges része az életemnek.
- Mikor kezdtél el táncolni?
- Tíz évesen kezdtem népi táncolni, az általános iskola 4. osztályában, az egyik osztálytársam anyukája hívott, hogy próbáljam ki. Először a Füzes Néptánccsoport tagja voltam, itt még játékosak voltak az órák és a koreográfiák is. Ezt követően felkerültem a Kishimes Néptánccsoportba, ahol már magasabb szinten foglalkoztunk a néptánccal. Három éve pedig a Himes Néptáncegyüttes tagja vagyok. Emellett a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium néptánc szakos tanulója voltam, így öt évig naponta része volt az életemnek a tánc.
- Mit jelent számodra a néptánc?
- Mára teljesen az életem részévé vált. Hogy mit jelent? Azt mondanám, boldog pillanatokat, sikerélményt, igaz barátságokat, de ami számomra a legfontosabb, szerelmet. A párom is néptáncos, így ismerkedtünk meg 5 évvel ezelőtt. Azóta pedig nem csak a színpadon, de a magánéletben is tökéletesen kiegészítjük egymást. Egy szóval, számomra a néptánc maga az élet!
- Szerinted mi kell ahhoz, hogy valakiből jó táncos legyen?
- Önbizalom, akarat, kitartás és elszántság.
- Van olyan táncos, akire példaképként tekintesz?
- Konkrét személy nincs. De példaképként állnak előttem tanáraim, akik eddig tanítottak. Pontosabban azok, akik ezt a hagyományt napjainkban is továbbviszik, akiktől én is elsajátíthattam ezt a tudást. Mindemellett példaképként tekintek az őseinkre. Ők nem táncosok voltak, csak egyszerű hétköznapi emberek, akiknek még az életük része volt a tánc. Nem voltak tanítóik, ez a kincs szülőről gyermekre szállt.
- Évek óta hímzel, ami egy igazi népi mesterség. Gyönyörű munkák kerülnek ki a kezeid közül. Családi örökség vagy saját ötlet volt ez az alkotási mód?
- Tizenöt éves koromban kezdtem el hímezni. Nagymamámtól és édesanyámtól tanultam. Ők is sokat hímeztek fiatalon, azonban mostanában nem igazán jut rá idejük. Szeretek alkotni, kézműveskedni, és ezt a hímzésben tökéletesen meg tudom élni. Készítettem már hímzett terítőt, pólót, könyvjelzőt, posztó tarisznyát, övtáskát. A jelenlegi helyzetben pedig szájmaszkokat is hímzek.
- A tánc mellett a népzene világában is otthonosan mozogsz. Mesélj erről egy kicsit!
- Mindig is szerettem a népi hangszereket. Magam is négy éve citerázom. A citerára azért esett a választásom, mert egyszerű, könnyen tanulható hangszer. Mindemellett három éve tagja vagyok a Kadarcs Népzenei Együttesnek. Az évek során az együttes rendszeresen társfellépője volt a Himes Néptáncegyüttesnek, ezért alakult úgy, hogy a tánc mellett a zene felé is fordultam. Egy igazán kiváló csapatba kerültem. A társaság legfiatalabb tagja nyolc éves, a legidősebb nyolcvankettő. Örülök, hogy részese lehetek egy ilyen nagyszerű közösségnek, és láthatom, hogy milyen harmónia van a különböző korosztályok között, ha közös a cél. Remek hangulat van mind a próbákon, mind a fellépéseken.
- Mit kell tennünk azért, hogy a néptáncnak és a hagyományőrzésnek legyen jövője?
- Manapság a személyes kapcsolatok kihalófélben vannak, és erre a koronavírus-járvány csak még jobban ráerősít. Úgy gondolom, hogy kapcsolatainkat a közösségi oldalak helyett személyesen kellene megélnünk, amihez kiváló lehetőségeket adnak a különböző hagyományőrző csoportok. Hiszen ezeknek a közösségeknek kapcsolatteremtő erejük van, így talán gyógyírként szolgálhatnak erre a problémára. Fontos, hogy a jelenben azon munkálkodjunk, hogy a múlt értékeiből minél többet adjunk át a jövőnek!
Petrovics Kata
Új hozzászólás