Problémáink a jelenben leleddzenek. Épp ezért imádunk nosztalgiázni. Elhatároztuk az újságíró kollegákkal, hogy egy pár alkalom erejéig mi is ezt tesszük, a kedvenc emléktárgyaink segítségével.
Nyolcadikos voltam amikor Stuki tanár bácsi azonnali hatállyal kiállította tornasorból Molnár Pistit. Azonnal felküldte az orvosi rendelőbe, hogy nézesse meg a lábait, ami erősen kékült. Stuki tanár bácsi meg volt győződve, hogy Pistinek mélyvénás trombózisa van. Tévedésének legfőbb oka az volt, hogy Stuki bácsi olyan régi vágású tanárember lévén, de főképp szakmai ártalomból a nap huszonnégy órájában piros mackóban járt-kelt. Ünneplőbe öltözés esetén (pl.: évnyitó, április 4.) néha felvett egy élére vasalt szürke pantallót.
Talán, ezért nem ismerte a magyar farmerek (Derszi, River Blue, Trapper) kellemetlen mellékhatásait, miszerint enyhe tavaszi zápor esetén mocskosul megfogja a tulajdonos lábát, vagy ahogy József Attila mondaná: „kékítőt old az ég vizében.”
A mai generáció számára ismertetném e nem mindennapi termék megszületését.
A Trapper egy hazai fejlesztésű és gyártású farmernadrág volt. A szó eredete: angol szó, olyan személyt jelent, aki állatoknak csapdát állít (főleg az állati prémért).
A termék története.
Már elmúlt a hatvanas, hetvenes évek nagy farmer éhsége. Virágoztak a „lengyelpiacok”, a „Tangó”, a „Zsibi” és a „jugó kishatárforgalom”. Nálunk is gyártották már a Levist, az állami kiskereskedelemben is feltűnt egy-egy kisebb tétel Lee. Aki „eredeti” farmert akart, és volt pénze rá, vehetett. Akinek erre nem tellett, az választhatott a kisipari „Super Riffle”, vagy az állami boltokban olcsón kapható „ötzsebes” műszálas nadrágok közül. Ezek nem számítottak igazi farmernak, mert nem indigóval festett pamutszövetből készültek. A textilipar akkori idősebb vezetői, és a párt funkcionáriusok nem értették meg, miért akar valaki olyan anyagból ruhát készíteni, ami merev, kifakul és a mosásnál összemegy. Ráadásul a hazai gyártású alapanyag hiányában a farmer nem válhatott nálunk a tömegek divatjává. Ezért számított fontos eseménynek, hogy a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, márkanevén a BUDAFLAX az 1977-es őszi BNV-n bemutatott egy új, valódi indigóval festett, pamutszálból készült farmervásznat. A BUDAFLAX modern gondolkodású vezetői tudták, hogy a sikerhez nem elég a jó termék, azt el is kell adni, megteremtették az új termék piacát. Szokatlan méretű reklámkampányt folytattak. Sajtóban, rádióban meghirdetett „fantázianév kerestetik” pályázat eredményeként az új termek a „TRAPPER” nevet kapta. Az 1978. márciusi eredményhirdetés után már szeptemberben utcán volt a színes plakát. Újsághirdetések jelentek meg a Magyar Ifjúságban, az Ifjúsági Magazinban, az Esti Hírlapban és a Fülesben. A rádióban a Petőfi adón hetente kétszer, a televízióban hetente háromszor sugároztak Trapper reklámot. A mozikban a híradó és a film között az egész ország láthatta a cowboyos reklámfilmet. Az Erkel színház függönyét a 78/79 évadban Trapper hirdetés díszítette. Magyarországon ruhaneműnek még sosem csaptak ekkora hírverést. Megszervezték a konfekcionálást. Megállapodást kötöttek a farmer varrására a Május 1. Ruhagyárral, az EKISZ és a FÉKISZ Ruházati Szövetkezettel, Szikra valamint a Kaposvári Lady Ruházati Szövetkezettel, az Új Élet Ruházati Szövetkezettel és a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezettel. Az első évben 600 ezer Trapper értékesítéséről állapodtak meg a jelentősebb nagykereskedelmi vállalatokkal: a Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalattal, a Skála-Coop Szövetkezeti Vállalattal és a Centrum Nagykereskedelmi Vállalattal. A siker nem maradt el. 1982-ig gyártotta a budakalászi Lenfonó és Szövőipari Vállalat a Trapper farmert, ami csupán két fazonban volt kapható: egyenes szárú és répa alakzat.
Több mint húsz év után, 2005-ben a Trapper farmert újra gyártani kezdték, az eredeti szabásminta alapján.
dalnoky
Új hozzászólás