A DEAC férfi kosarasai szombat este élet-halál csatában indultak parkettre Szegeden. Megadatott az élet, húsvét örömére pedig a fekete-fehérek is a legjobb pillanatban támadtak fel.
Bár a Falco legyőzése igen komoly fegyvertényt jelentett Andjelko Mandics legénysége számára, ám a gyenge játék okán azóta becsúszott három kínzó vereség miatt korántsem volt biztos a play-offba való bejutás a fekete-fehéreknél. Egy Szegeden összehozott diadallal biztos 5-6. helyen menetelhetett volna tovább a csapat, míg a mérkőzés előtti matek alapján a 9-14. helyért folytatott küzdelem sem volt garantáltan elkerülhető egyéb esetben.
No de mit is jelentett ez a gyakorlatban? Egy esetleges SZEDEÁK-győzelem, ha történt volna, a Debreceni Egyetem gárdája számára a ZTE Honvédnál aratott diadala lett volna szükséges, valamint egy Körmend- és/vagy Sopron-győzelem. Mit is mondhatnánk? Ez a fajta matek amolyan „debrecenikum”, hiszen a cívisvárosban megannyi sportágban a végtelennek tűnő kalkulációra hagyatkozva kellett reménykedni – ezúttal most ez a kellemetlen helyzet a kosarasokat sújtotta. A március eleji, címvédő ellen hazai pályán aratott euforikus győzelem óta pedig aligha adott okot optimista reményekre a csapat teljesítménye. Valóságos hullámvasúton vágtattak végig Mócsán Bálinték. Kriminálisan gyenge színvonalú meccsen a Zete elvitt két bajnoki pontot az Oláh Gábor utcáról, amely vereség láthatóan kellőképp lelombozta Deon Edwinéket ahhoz, hogy meg tudták volna szorongatni a bajnoki címért küzdő fehérváriakat, akik a Dunántúlon lazán hússzal gyalogolták le a mieinket. Aztán még a főváros is döfött egyet a sebzett egyetemi vadba, miután a Budapesti Honvéd kiélezett végjátékban zsebelte be a győzelmet az Alföld szívében.
No tehát ezek alapján valóban nehéz lett volna biztos győzelemben reménykedni, noha lássuk be, ez a DEAC produkált már nagy dolgokat. Épp ez alkalmakat idézte fel a kezdés, amelyet követően Woolridgeék is próbáltak robbanni. Hiába. A Mandics-csapat mindig a legjobb pillanatban vágta el a szegedi gyújtózsinórt, és meglepően, ugyanakkor kiemelkedően szervezett játékkal, triplaparádéval aratott rajt-cél győzelmet. Hát ez feltámadás volt a javából. Rossz széria után nem harmadnapra, de a legjobb pillanatban tért vissza az egyetemi alakulat. És jön a nagy kaland, indul a rájátszás. Rajt a Zalaegerszeg ellen.
Barna Marci
SZTE-Szedeák – DEAC 91-96 (18-23, 24-28, 27-24, 22-21)
Szedeák: WOOLRIDGE 19, LOCKE 19/9, Cohill, Bognár 7, Lake 12 csere: BAILEY 17/12, Mucza 7, Zsíros 5/3, Balogh 5/3.
vezetőedző: Simándi Árpád
DEAC: EDWIN 16, Neuwirth, DRENOVAC 27/9, WILLIAMSON 21/12, Buljevic 4 csere: MÓCSÁN 19/9, Garamvölgyi 3, Tadics 3/3, Várszegi 3/3.
vezetőedző: Andjelko Mandics
Andjelko Mandics: A szezon eddigi legjobb meccsét játszottuk abból a szempontból, hogy ma nem kellett futnunk az eredmény után, a megbeszéltek szerint játszottunk, és csak minimális hullámvölgyeink voltak. A Szeged is nagyon jól játszott, végig jöttek fel ránk, és a végén sikerült is kiegyenlíteniük. Sokat elmond a szezonról, hogy az utolsó perc döntött arról, hogy az ötödik vagy a tizedik helyen zárjuk az alapszakaszt, de szerencsére hideg fejjel jó döntéseket hoztunk, és megnyertük a mérkőzést. Az egész csapat nevében köszönjük a bíztatást a szurkolóinknak, külön kiemelve azokat, akik elkísértek minket idegenbe is, nélkülük nem sikerült volna. Most pár nap pihenő következik, utána pedig készülünk a Zalaegerszeg elleni negyeddöntőre.
Garamvölgyi Ákos: Az utolsó pillanatig teljesen kiélezett mérkőzést játszottunk a veszélyes Szeged ellen. Nagyon örülünk a győzelemnek, hiszen ott vagyunk a play-offban! Köszönjük a szurkolóinknak, hogy elkísértek minket, remek hangulatú meccs volt, a hazai szurkolók is kitettek magukért. Büszke vagyok arra, hogy csapatként tudtunk játszani.
Új hozzászólás