Egy vasút vagy akár csak egy „egyszerű” Lokomotív esetében meglehetősen szerencsés, ha az a szerelvény biztonságosan eléri végállomását. Milyen egyszerű is lenne, ha a mostanában akadozva közlekedő vasút problémái is egy csettintésre „végállomást” érnének, nemde?
A Vasutas, avagy a DVSC háza táján mostanában egyre több kérdőjel jelentkezik, noha ezek többsége inkább a futballistákat érinti, mintsem a legutóbb román ellenfelükkel szemben nemesen küzdő kézilabdázó lányokat. Haladjunk azonban sorjában! Aligha szükséges hosszasan ragozni és ragozni, mi is zajlik a DVSC labdarúgócsapatának háza táján, hiszen az eredményeket látjuk, az akaratot, meg a többi már-már lerágott csonttal egyenlő erényt korántsem. Ikszeltünk a Fradival. Noha maga a tény igaz, az egy pont már kevésbé lehet elegendő hosszútávon, kiváltképp, hogy a szezonnyitányból elmaradt forduló okán decemberben máris a Nagyerdőre érkezik a címvédő. Aztán kapkodva csak sikerült a már zsebben hitt két pontot fordítás után elveszíteni a győri zöld-fehérek ellen. A leghomályosabb folt most mégis az a bizonyos edzőkérdés. A kispadon elmúlt három mérkőzésen helyet foglaló – pontosabban előtte álló – Bombázó alapvetően egyébként nem okozott önmagához képest csalódást, hiszen a kamerák előtt jól leplezett szigornak megannyi nyomát tapasztaltuk, de hát mint tudjuk, van, amiből nem lehet várat építeni. Majd megpróbálja más. A győriek elleni meccset a Nagyerdőn megtekintő Nestor El Maestro. Mármint Nestor Jevtic – hiszen így született –, aki vezetőedzőként megjárta Nagyszombatot, Szófiát, Grazot, Arabföldet és Törökországot. Úgy fest, a vándor Debrecenben megpihen, a legpozitívabb remények szerint pedig akár még folytathatná is kettővel ezelőtti honfitársának munkáját. No, nem az ideit. Inkább a másikat, amikor a Lokomotív egyenes vágányon zakatol. Három pontról – három pontra.
Mindeközben pedig Jovi hosszabbított, így a cívisvárosi kézis hölgyek egyik stabil alappillére úgy fest, 2027-ig piros-fehérben sorjázza majd a gólokat. Bár tegyük hozzá, megingott valami mostanság, hiszen a Ferencváros elleni „csarnokrobbantós” döntetlent követően Fehérváron sikerült nyerni, majd aztán a Budaörs nem kevés borsot tört a Loki orra alá, majd pontot rabolt a Hódosból. Hagyjuk meg, ez azért jóval fájóbb mint a Valcea otthonában kettővel kikapni, hiszen, ha már nemzetközi porond, emlékezzünk vissza, amikor a csajok Bukarestben meghúzták a váratlant, no meg még a világelit egyik nagyágyúja, a Brest is keményen elvérzett a Nagyerdőalján. Az mondjuk azért csúnya és sportszerűtlen fintor volt a sorstól, hogy a lányok gépe Romániában rekedt a köd miatt. Nem szolgáltak rá erre a kifejezetten kellemetlen leckére.
Nagyfokú aggodalomra persze a kézilabdázóink háza táján egyelőre semmi ok. A bajnoki menetelésben meglehetősen sok van még hátra, az erőviszonyok felborultával pedig akár még nagyobb hullámokat is meg lehet lovagolni, miután a Mosonmagyaróvár helyét a dobogóért vívott közvetlen harcot az Elek Gábor irányította újonc Esztergom vette át, meg kisebb turbóval indító követője, a negyedik helyen álló Szombathely sem panaszkodhat a jelenlegi pozíciókat elnézve. De hát azért hagyjuk meg, sok víz lefolyik még a Tiszán…vagyis inkább a Dunán, ne menjünk bele feleslegesen félreérthető szólásmondásokba. Ráadásul a közvéleményt mostanában egyre erőteljesebben foglalkoztatja a b-közép meglehetősen fájó és feltűnő hiánya. Mindez értendő egy hazai, románok elleni csata előtt. Talán nem véletlenül!?
Barna Marci
Új hozzászólás