A francia történelem egyik rejtélye a vasálarcos személye. A hosszú ideig trónoló XIV. Lajos (1638-1715) uralkodása alatt 40 évig senyvedett börtönökben. Eddig kiderítetlen, kire adták rá az álarcot. Ami biztos, a személy sorsáról Richelieu bíboros (XIII. Lajos – ma úgy mondanánk – miniszterelnöke) döntött. De kinek az arcát abroncsozták meg egy életre?
Az egyik változat szerint 1638. szeptember 5-én délben Ausztriai Anna (XIII. Lajos felesége) gyereket hozott a világra. Az ifjú trónörököst, szokás szerint, azonnal bemutatták a népnek. Ám estére a királynő életet adott még egy egészséges fiúnak. A törvény szerint, ikrek születése esetén a fiatalabb kerül trónra, de mivel már a népnek bemutatták a trónörököst, és XIII. Lajos sok olyan országot látott már, amelyek testvérviszály miatt hullottak szét, úgy döntött, jobb, ha erről a gyerekről senki sem tud. Anna királynőnek azt mondták, a gyerek halott, és az ifjú Fülöpöt dajkaságba adták. A vasálarcot csak később kapta, amikor már túlzottan hasonlított a királyra.
Ez a rejtély magyarázatának legismertebb változata. Az idősebb Alexandre Dumas Bragelonne vicomt c. regény részeként vált ismertté a vasálarcos történetének ezen formája. Az ismeretlenről Voltaire hasonlóképpen írt.
Egy másik változat szerint a vasálarcos a királyi testőrség egyik tagja. Az így vélekedők szerint XIII. Lajos impotens volt, ám a trónörökléshez mindenképpen szükségeltetett egy fiú. A testőrség egyik egészséges tagját jelölték ki nemzésre, aki megbízatását tökéletesen teljesítette, sőt ha viccelődnénk, hozzátehetnénk: túlteljesítette, s ezzel komoly bonyodalmakat okozott. A titokra nem derülhetett fény, ezért a testőr fejére került a vasálarc. Ez a történet több kérdést is felvet: a katona ügyködése következményeként egy vagy két gyerek született. Ha hinni lehet a történetnek, akkor csak egy, mert különben nemcsak az ikertestvér, hanem a testőr is vasálarcot kapott volna. Az is rejtély, a testőrt miért nem ölték meg? Akkor a titkot sírba vitte volna magával, és XIV. Lajosnak nem kellett volna egy életen keresztül reszketnie a lelepleződéstől.
A harmadik változat a legvadabb: XIII. Lajos a vasálarcos. XIII. Lajos mindössze negyvenkét évet élt. A francia Lajos királyok hosszú életűek, ezért furcsa a XIII. kurta élete. A lexikonok szerint 1643-ban halt meg, öt évvel egy vagy két fia születése után. Megint kérdések merülnek fel. E változat szerint miért kellett öt évet várni a vasabroncs felszerelésével? Másrészt, ha negyvenkét évesen vetették börtönbe, kibírt volna negyven évet? Nagy valószínűséggel hamarabb halt volna meg.
Még mindig marad egy kérdés: kibírható-e a vasálarc mögött negyven év? A válasz egyértelmű „nem”. A maszk mögött befülled a levegő, baktériumok melegágya lesz. Az álarc dörzsöli az arcbőrt, így a felsebzett felületen bejuthatnak a kórokozók, melyek előbb-utóbb a megvasalt halálához vezetnek. Bár ki tudja? Lehet, az áldozat a börtönökben levehette álarcát, hiszen másképpen nem élhetett volna még negyven évet.
Tehát a vasálarcos, a jelenlegi ismereteink szerint, valós személy volt. Több utalásra hivatkozva a történészek kiderítették, a rejtélyes személy mely börtönökben raboskodott. A Saint-Mars börtönőr elmondásából tudjuk, hogy Exilles-ben mindössze két rabot őriztek, melyek közül az egyik még ott meghalt, a másikuk pedig (ő a vasálarcos) Cannes közelében, Saint-Marguerite szigetére került. Itt tizenegy évet töltött, majd a párizsi Bastille-ba vitték. De hogy ki volt ő? Talán örök rejtély marad.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás