Csapágyas lett a Wagon bal hátsó kereke. Bejelentkeztem. Időpontot egyeztettünk. Állok a műhely előtt. Elmúlt az idő, amiben megállapodtunk. Kérdezem a vezetőt. Vállát vonogatja.
- Elment – mármint a szerelő, magyarázta lakonikus rövidséggel.
- Mikor jön vissza, mert megbeszéltük?
- Igen. Hívom is – készségeskedett.
Percen belül kiderül: negyedóra. Biztató információ, bár azért maradt bennem némi fenntartás.
Addig forgalombámulás. A szerviz főút mellett működik. Autó ezerrel. Egy ideig elmerülten bámulgatom a kocsikavalkádot. Közben az egyik debreceni rádióban híreket mondanak. Megtudom, hogy az útdíj bevezetése után tizenhat nappal végre megszólalt a polgármester. Helytelenítette a várost elkerülő út fizetősé tételét. Micsoda bátorság, hogy az intézkedés bevezetése után tizenhat nappal megszólal. Hallom még, hogy az állatkertben pingvinfiókák születtek, két tigris szerelemre gerjedt, zsiráfok sem közömbösek egymásnak. Az M35-ös józsai felhajtójánál demonstráció.
Közben a sanda gyanúm beigazolódik. Negyedóra elteltével a helyzet változatlan. Újabb vállvonogatás, majd mobilozás.
- Most már tényleg jön – újságolta a főnök. Bár aggodalomra adott okot, hogy nem mosolygott hozzá.
A közlés után ketten lettünk. A frissen érkezett a másik pultot támasztja. Ő még optimistább. Szemében azért néha bosszúságot vélek felfedezni. Az enyémben már csak az van.
A főnök tüsténkedik. Két beszállító áruját is fogadja, könyveli, pakolja. Addig sem kell a szemembe néznie. Csak rosszallást olvashatna ki.
Megint a rádiót fülelem. A debreceni pólósok visszacsúsztak a tizedik helyre. Utóbbi két meccsüket elvesztették, de a csapat mentálisan rendben van,
Jobb híján a helyi busz utasaival nézek farkasszemet. Nem értik, miért nézek ilyen csúnyán. Én tudom. Aztán a közösségi közlekedési eszköz el.
Következő percekben roncsautó felvonulás. Hörgő motorú Zsiga, lerongyolt lökhárítójú kis Polski. Moszkvics. Jé, még ilyenek is gurulnak a XXI. század második évtizedének közepén?
Újból kérdezek: - Remélhetek még?
Sűrű bocsánatkérések. Nem érti a főnök. A szokásos koreográfia.
- Még negyedóra – de nem látszik rajta a megkönnyebbülés.
Feladom. Sorstársam csatlakozik. Ketten el. Főnök a változatosság kedvéért a vállát vonogatja, aztán két pillanattal később rohan utánam. Csoda történt. Hetvenkét perccel a megbeszéltek után ráállhattam a szerelőaknára.
Vérzivataros évszázadokon át az adott szó szent volt. Ma falra hányt borsó. A mai kor gazdasági követelménye a szerződések (esetemben szóbeli) és határidők betartása, máskülönben meghalnak a vállalkozások. Egy kivétel azért akad: ha a kereslet messze meghaladja a kínálatot. Az ominózus szerviznek ez a szerencséje.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás