Költő, drámaíró és pedagógus volt. Művei a természetről és az emberiség alapvető jogairól, a méltóságról és a szabadságról is szólnak.
Írt társadalmi, bölcsészeti, nyelvészeti, történelmi és természettudományi tanulmányokat is. Stílusával megújította a magyar szépprózai műfajt. Példaképeinek a német filozófusokat és a romantikus költőket tartotta.
Jobbágycsaládból származott, gyermekkorát szülőfalujában töltötte, innen ered természetszeretete, amely már első műveiben is fellelhető.
1819-től tanult a soproni evangélikus főiskolán – kitűnő eredménnyel, - de egy tanárával való konfliktus miatt 1826-ban Győrben fejezte be bölcsészeti tanulmányait. 1828-tól Budapesten orvosnak tanult, de 1831-ben Stáhly Ignác ellen rendezett utcai tüntetés felbujtásával gyanúsították meg – koholt vádak alapján, - ezért 1833-tól végleg írói pályára lépett. (Első tanulmányai már 1831 és 1833 között is megjelentek a Tudományos Gyűjtemény mellékletében, a Koszorúban Úzdi Gyula álnéven).
1833-ban a Hasznos Mulatságok alszerkesztője volt. Elsőként fordította le az Othello című művet, aminek a színházi szövegéről 1842-ben Bajza József írt kritikát. Még ebben az évben természettudományi tanulmányok miatt Lipcsébe ment. 1834-ben a Garasos Tár című ismeretterjesztő képes hetilapot szerkesztette. Hollandiából és Angliából még 1834-ben hazatért, majd hírlapírással, az Athenaeum szerkesztésével foglalkozott. 1837-ben az Aurórában Bogárdy álnéven szerepelt és még ezévben a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett.
1838-ban ismét a Hasznos Mulatságok alszerkesztőjeként dolgozott és írt az Aurora, Hajnal, Emlény című zsebkönyveknek is. A Kisfaludy Társaság 1841-ben választotta tagjául. Részt vett a Természettudományi Társulat megalakításában, aminek 1842-ben titkára lett. 1843-ban hívták meg Szarvasra gimnáziumi tanárnak. Az iskolát Ballagi Mórral országos hírűvé emelte. Az Erkölcsi beszédek című szabadgondolkodású szemléletű művének előadásai miatt a cenzor feljelentette és követelték a pozíciója elmozdításából, de mindeközben tüdőgyulladásban elhunyt.
1846-ban jó barátja, Petőfi Sándor is ellátogatott a sírjához. Nevét Budapest egyik VIII. kerületi utcája és az ott levő Ének-zenei Általános és Sportiskola őrzi, továbbá Szarvason található a SZÁMK Vajda Péter Művelődési Központ, illetve szobra a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium (azelőtt Gimnázium és Szakközépiskola) előtt áll.
Pórválasz
…De azt ne mondd, nincsen hazám.
Van, mint akárkinek.
Magok rendelték és szabák.
Ki a nagy istenek
S én arrul nem kezeskedem,
Mit szólok, mit teszek…
Ha szóra, tettre intenek
Az égi istenek…
/Vanyola BVeszprém vármegye), 1808. - Szarvas (Békés vármegye) 1846./
Nádai Nikolett
Új hozzászólás