Nagy reményekkel induló, keserű csalódással végződő fesztiválon vettem részt június 29. és július 2. között Torockón, ahol immár hatodik alkalommal rendezték meg a Double Rice Fesztivált. Ez a fesztivál Erdélyben az első magyar összművészeti
kezdeményezés.
Négy nap alatt, tizenhét helyszínen több mint száz könnyű- és népzenei énekes, zenekar lépett fel. A Double Rise elnevezés a Székelykő (1129 m) két csúcsa között lejátszódó égi jelenségre utal, ugyanis a Nap ott kétszer kel. Az égitest napfelkelte után eltűnik az első orom mögött, hogy onnan előbújva a második felkelés illúzióját adja.
Mégsem a fesztiválról szólnék, hanem annak kizsákmányoló, vadkapitalista megvalósításáról. A fesztivál szervezése egy gödöllői, fideszes hátterű vállalkozó műve. Amiből lehetett, pénzt csinált, főleg magának.
Bevételszerzésre egy ilyen fesztivál kitűnő alkalom a kereskedők számára. Jelentkeztek is bőven, ám a feltételek hallatán többen visszaléptek. A vállalkozó helypénz követelése még rendjén is való, de az árusítás menetének feltételekhez kötése sokakat elgondolkodtatott. A rendezvények helyszínein és Torockón az eladók készpénzért nem árusíthattak. Akiknek ez a megoldás nem tetszett, nem kaptak engedélyt. Ha mégis pénzes árusítással próbálkoztak, a rendező erélyesen lépett fel. Nevezzük viselkedését, finoman fogalmazva: pressziónak. A vállalkozó kitalálta a tokent, azt a zsetont, amit a főtér egyik sátrában hat lejért lehetett megvásárolni. A fesztiválozók tokennel fizettek. A zsetonok pénzre váltására azonban csak a fesztivál befejezése után került sor. Az árusok így nem tudták napi bevételeiket visszaforgatni. Új áru beszerzése miatt saját tartalékaikat voltak kénytelenek mozgósítani. Számtalan kereskedő panaszkodott, hogy nem tud annyi árut rendelni, beszerezni, amennyire szüksége lett volna. A négy napra a gatyájuk is ráment.
Talán ezért is, de az árak az egeket ostromolták. Másrészt, ismerték a vállalkozóval történő elszámolás feltételeit. Az sem kedvezett nekik. Amikor az utolsó zenekar is befejezte koncertjét, az árusok zacskókba, zsákokba öntötték zsetonjaikat. A tokenekért cserébe a bevétel mindössze huszonöt százaléka került kifizetésre. Három százaléka a román államra szállt. A többi a vállalkozó zsebébe vándorolt.
Egy kapzsi magyar tönkre teheti a fesztivál hírnevét, ronthatja az anyaország megítélését, csalódást okozhat az erdélyi magyaroknak.
Hová tart ez a világ?
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás