Az Egyesült Államok kosárshow kultúrája óta tudjuk, a legnagyobb ünnepeken, így például karácsonykor igen különleges hangulata van egy-egy sportmérkőzésnek, így az NBA rangadóinak például. De vajon a magyar sportéletben egy húsvéti forduló áldás vagy átok?
Természetesen vitathatatlan és megdönthetetlen tény, hogy hazánkban méltán a legnépszerűbb és legnézettebb sportág a labdarúgás, amely globálisan is tarol a médiaszámokat illetően. Az idei húsvét azonban egészen bővelkedett sporteseményekben. Most a lokalitáshoz való hűség kedvéért maradjunk először egy debreceni példánál! Két élvonalbeli alakulat is pályára lépett nagyszombaton. A Loki laza győzelmet aratott Kisvárdán, míg a DEAC kosarasai ugyanaznap harcolták ki a rájátszásban való szereplés jogát. Noha ez esetben a távolságok és az eredmények igazolták a „feltámadást” és az ünnepélyes hangulatot, a hétvégi, ünnepi fordulók mégis több kérdést felvethetnek. Az észak-amerikai kosárliga, az NBA karácsonyi meccsei esetében üzleti tervek igen nagy szerepet és előnyt élveznek, mind mezeladások, mind nézettség, mind hagyomány tekintetében, a magyar viszonyok között azonban úgy fest, korántsem ennyire rózsás a helyzet. Vegyük a Diósgyőr esetét! A miskolciaknak egészen Zalaegerszegig kellett utazniuk húsvétkor, hogy 5-1-es vereséggel térjenek haza országunk keleti oldalára. Az NBI-es forduló pedig még húsvét vasárnap, tehát hivatalos munkaszüneti napon is folytatódott újpesti és ferencvárosi érdekeltségű találkozókkal, nem beszélve az alsóbb osztályú küzdelmekről. Miért is érdekes ez?
Nos, ha a maga nemében nézzük a magyar sportrajongás arányát, nyilvánvaló, hogy egyes családok, háztartások esetében akár még egy jófajta húsvéti ebéd, uzsonna, vacsora közbeni program is lehet a televízióban bekapcsolni a meccset. Azokról a szurkolókról nem is beszélve, akik akár több száz kilométert is megtesznek, vagy épp saját városukban nem is kérdés, hogy ilyenkor is kilátogatnak a stadionba csapatukért. Ez módfelett tiszteletreméltó és becsülendő, szó sincs egyébről. Nézzük más oldalról! De nézzük úgy, hogy a szélsőséges, politikán alapuló demagóg, sztereotip gondolatokat félretesszük! Persze cáfolhatatlan, hogy a játékos, a csapat feladata még ünnepnapon is pályára lépni, ha a sorsolás úgy hozza. Mégsem a legszerencsésebb erkölcsi és mentális löket, ha – jelen példa alapján – egy 5-1-es vereséggel kell a családhoz hazatérni ünnepelni. Nem is beszélve a lehetetlen kimerülésről, a kettévágott hétvégéről, ünnepről.
Az adott sportágak szövetségeinek esetében talán emberbarát és módfelett tiszteletet kivívó eshetőség volna, ha némi rugalmasságot mutatva, a fair-play szellemében akár a halasztás, akár az időpont-áthelyezés lehetőségét sem vetnék el. Félreértés ne essék, nem a húsvéti foci- vagy épp kosármeccs és nem is az ezeket közvetítő médiaplatformok ellen vagyok. Mégis azt gondolom, az emberség, a rugalmasság és némi racionalitás meglehetősen nagy erény, különösképp, ha a teljesítéskényszer hagyományokat is képes lehet félbeszakítani, megtörni egy ünnepi folyamatot!
Barna Marci
Új hozzászólás