- Szegény fokföldi ibolya! – sóhajtotta a vásárló az áruház kasszájánál, amikor a pénztárosnő közölte: a virágot nem adhatja el, mert a cserépre ragasztott címkén november 14. szerepel – És, ugye ma tizennyolcadika van. - indokolta meg döntését.
A kialakult helyzet előzménye, hogy a fokföldi ibolyát a vásárló a leértékelt cserepes virágok közül választotta ki. Eléggé ványadt volt már szegényke, az „árucikkel” nem sokat törődhettek a hipermarket dolgozói. Gondolta a hölgy, majd otthon nagyobb cserépbe, friss virágföldbe ülteti át, otthona állandó, kellemes hőmérsékletű helyére teszi, és rendszeresen locsolja. A virág mindig meghálálja a gondoskodást. Remélte, most sem alakul másképpen, s kékes kis virágai hónapokig díszei lesznek lakásának.
- Azért szeretném elvinni - ragaszkodott a vásárló a választottjához.
- Meg akarja menteni? - mosolyodott rá barátságosan az alkalmazott, mintha ő is virágkedvelő lenne, ami nem kizárt.
- Természetesen.
- Na, jó. Várjon! – intett türelemre a pénztárban ülő, azzal szolgálati telefonján az illetékes utáni nyomozásba kezdett.
A harmadik hívás célt ért:
- Van itt egy vásárló… - fogott a probléma ecsetelésébe -, aki olyan virágot akar elvinni, amelynek november 14-én lejárt a szavatossága.
- A virágnak is van szavatossága? – hökkent meg az intézkedésre váró. – Soha nem hallottam ilyenről.
A kérdés költői maradt, mert a pénztárosnő erősen fülelte felettese utasítását.
- Az a helyzet… - fordult a vevőhöz, miután a telefonkagylót visszahelyezte -, hogy a virágot eladhatom önnek, de nálam a teljes árát kell kifizetni. A blokkal elmegy a vevőszolgálathoz, ahol megtérítik az eredeti ár és a leértékelt közötti különbözetet.
- Micsoda kereskedelmi bürokrácia! – bosszankodott a vásárló, de azért kifizette a teljes összeget, a 330 forintot.
Elbattyogott a vevőszolgálati pulthoz. Negyediknek sorolt be. Negyedórás ácsorgást követően került rá a sor. A blokk láttán és a történet hallatán a dolgozó nevetve csóválta a fejét.
- Nekem nem olyan vicces – fortyant fel a vevő.
-Elnézést, de ez egy akkora baromság, hogy azon csak nevetni lehet.
Gyorsan leszámolta a különbözetet, 130 forintot, majd a kellemetlenségek miatt az áruház nevében elnézést kért.
- Remélem, azért nem haragszik ránk – tette hozzá -, és ezután is nálunk fog vásárolni.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás