Szörnyű álmom volt az éjjel. Az utóbbi napokban nagyon későn térek nyugovóra. Nézem a híreket mindenféle tévécsatornán, ahol csak híreket adnak a be- és átvándorlásról.
Azt álmodtam, hogy muzulmán férfiak bemásztak a lakásomba, eltüntették a fiamat és a feleségemet, de keresni sem tudtam őket, mert nem engedtek mozdulni a szobámból. Hatalmas, széles pengéjű kardot tartottak a fejük fölé, fenyegetve, ha mozdulok, végem van.
Aztán váltott a kép, talán föléberedtem kissé a hideg verejtékemtől, majd visszaájulhattam. Egy hosszú, poros úton gyalogoltam, sok-sok magyar hontársammal. Nem volt rossz érzés, mert előttem gyalogolt a családom is, rég nem élő szüleim és testvérem, feleségem felmenői, barátaim, külföldön élő, távoli rokonaim, ismerőseim, akik otthagyták Brüsszelt, Londont, Párizst, Milánót, San Franciscót, a német, angol, francia, belga, amerikai, finn, osztrák jólétet.
Érdekes érzés volt, mert a nyugalom mellett valahogy tudtam, hová tartunk.
Az arab világba!
Kuvaitba, Szaúd-Arábiába…oda, ahol szép és jó az élet.
A szép álmomat a vekkeróra csúnya csörgése tépte ketté. Tudtam, hogy az álom percről percre szétfoszlik, meggyöngülnek a képek, két-három óra után pedig semmi nem marad belőle, ezért bágyadtan, de lejegyeztem érzéseimet, álmodott gondolataimat. Aztán megpróbáltam átgondolni, mi kelthette bennem ezeket a furcsa álmokat. De még bizonytalan voltam, homályos volt a látásom.
Arra jutottam, hogy az jó lenne, ha az európai politikusok sikeresen megállapodnának majd az arab világ vezetőivel, uralkodó sejkekkel, muzulmán „főpapokkal”, az Iszlám Állam terrorista „pápáival”, hogy cseréljünk helyet.
Nekik Európa kell, hát jöjjenek!
Mi meg szívesen élnénk az arab világ városaiban. Itt hagyjuk nekik a káprázatos és zsúfolt futballstadionokat, a soksávos autópályákat, a gazdagságot ontó gyárakat, a kiválóan felszerelt kórházakat, a csodálatos iskolákat, a vállalkozóbarát adórendszert,…tulajdonképpen mindent, amit csak akarnak, nekünk jó lesz az arab testvéreik által kiizzadt élet: a születéskor kapott lakás, az ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás, a születési jogon járó kedvezmények, egyéb csekélységek. És persze az az alapjog, hogy mindenki szabadon megválaszthatja azt, hogy hol lakjon!
Nagyon örültem, szinte boldog voltam, hogy a sokat szenvedett keresztény Európa a békés, gazdag keletre települhet.
De ekkor teljesen magamhoz tértem. Hirtelen kitisztult a látásom, mint akit pofon vágtak. Megpróbáltam továbbgondolni álomszerű élményeimet, de nem ment. Nem tudtam elképzelni, hogy a feleségem csadorban jár, a fiam ministrálás helyett egy müezzinben énekel, én meg az egy feleségem mellett még három ágyastársról gondoskodom, és hogy vacsora után nem ihatok meg egy sört. Ekkor ütöttem pofon magam. Ez képtelenség! Ez rémálom! Ez hülyeség!
Nem tudok jobbat, csak azt, hogy mindenki maradjon a helyén. Jó nekünk az európai nyomor.
Amit már megszoktunk, úgy ezer éve.
Teljesen föl kell ébredni!
Barna Attila
Új hozzászólás