A múltszázad labdarúgásának fénykora megannyi ikonikus személyt adott a világnak. Némelyek neve köré valóságos legendák íródtak, vagy maguk váltak egyenesen legendássá. Ilyen például hazánk Fekete párduca, Grosics Gyula vagy az aranylabdás szovjet hős, Lev Jasin. Ebben a történetben azonban másféle kapuslegendáról van szó…
…hiszen hősünk épp olyan, mint a Grimm-mese. Hol volt, hol nem volt. A mára klasszikussá vált Sándor Pál-filmben, A régi idők focijában hangzik el ugyanis egy nem éppen szokványos történet. E história szerint Angliában élt egyszer egy Robinson nevű kapus, aki olyannyira biztos volt dolgában, hogy a lécre akasztva pisztolyt tartott arra az esetre, ha netán gólt kapna. Végül gólt kapott…a rendhagyó sportesemény végkifejletét pedig mindenkinek saját képzeletére bízzuk. Most ugyanis a különös elhivatottságról tanúskodó hálóőr esetében nem a fegyvertartási engedélyének, sőt, még csak nem is a stukker rendeltetésszerű használatának hátterét firtatjuk. Hanem azt, hogy e legendává emelkedett sportoló történetének miféle valóságalapja lehetséges. Mert, hogy a történet nagyon is létező alapokra épül.
A századforduló, épp kialakulóban lévő „világfutballját” természetesen Anglia határozta meg. A Southampton csapatának kapuját ekkoriban egy Jack Robinson nevű úriember őrizte, akinek tehetségére és elszántságára azonnal ráismerhetünk a Garas Dezsőék által világgá kürtölt meséből. Annál inkább jelentős mindez, hogy a kiváló filmalkotásnak hála, mára a fociban jártasabbak körében közkeletű legendaként ismert a tragikomikusan öngyilkos hajlamú kapus anekdotája. Azonban a mi Jack Robinsonunk valószínűleg nem tartott magánál semmiféle életveszélyes eszközt a mérkőzéseken. No, de akkor miért olyan meghatározó ez a fickó? Hogyha azt mondom, „robinzonád”, akkor legtöbbek előtt minden bizonnyal felsejlenek Defoe kalandhősének elképzelt vonásai. A kifejezés viszont jócskán túlmutat az irodalmon. Ez a bizonyos Jack Robinson kiemelkedett kortársai közül, szó szerint és képletesen is. Olyasvalamivel rendelkezett, amivel más akkor szakmabéliek nem. Ha erősebb, megemelt labda érkezett felé, magasra ugrott és vetődött. Így forradalmasította a napjainkra leglátványosabbá vált kapusmozdulatot. A 19. és 20. század fordulóján csodásnak számító jelenetsorról a 20-as és 30-as évek jegyzett futballedzője, Hugo Meisl írt méltató szavakat. Soraiban kifejtette, hogy az addigiak során pályán tapasztalt megoldások közül Jack Robinsoné volt a legnagyszerűbb. A kapuslegenda tiszteletére pedig az ő nevét viseli a híres mozdulat. Így vált, immár másodízben a történelem részévé a robinzonád.
Barna Marci
Új hozzászólás